Megjelent Molnár Antalnak, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgató-helyettesének, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet igazgatójának, tudományos tanácsadójának új kötete a Vatikán hivatalos könyvkiadója, a Libreria Editrice Vaticana kiadásában.
A Catholic Confessionalization in Early Modern Moldavia. The Synod of Cotnari and the Speculum Ordinis of Bartolomeo Bassetti OFMConv. (1642) című 580 oldalas mű a Történettudományok Pápai Bizottságának (Pontificio Comitato di Scienze Storiche) sorozatának (Atti e Documenti) 73. köteteként látott napvilágot.
Molnár Antal 2021 februárja óta tagja a bizottságnak, amelynek több konferenciáján vett részt és publikált a bizottság által megjelentetett kötetekben is. 2023 óta a Pápai Keleti Intézet (Pontificio Istituto Orientale) professzora, ott végzett oktató- és kutatómunkája jelentős mértékben hozzájárult a kötet elkészítéséhez. Emellett 2024 óta a Történettudományi Intézetben Kármán Gábor vezetésével működő ERC-kutatócsoport (Smallst, ERC CoG 101043451) tagja, a kötet részben ennek az európai kutatási programnak a keretében jelent meg. Most napvilágot látott könyv jelentősége nehezen túlbecsülhető a moldvai magyarság múltjának nemzetközi megismertetése, és így tágabban a magyar történeti tudományosság európai jelenléte szempontjából. Ez az első, magyar szerző által írt, a nemzetközi közönségnek szánt és a Vatikánban kiadott történeti munka, amely ennek mostoha sorsú magyar nemzeti közösségnek a múltját a világegyház központjába viszi el.
A moldovai katolikusok történetét a román és magyar történetírás már régóta kutatja, de sok forrás még mindig ismeretlenül hever az archívumok mélyén. A kötet alapjául egy évszázadokig lappangó kézirat szolgál, amely az 1642-ben rendezett kutnári zsinat aktáit és az ezen összeállított moldvai katolikus rituálét tartalmazza. A kézirat címe Speculum Ordinis, vagyis a Rend Tüköre, összeállítója pedig Bartolomeo Bassetti itáliai minorita misszionárius és Bellinus Pál magyar pap voltak. A kézirat kiemelkedően értékes forrás a moldvai magyarság 17. századi történetéhez, ugyanis rámutat a moldvai katolikusoknak a magyarországi katolikus egyházhoz való természetes kötődéseire, és ezen keresztül ennek a vallási kisebbségnek a sokszor vitatott magyar eredetére. Moldva a bákói püspökséghez tartozott, de a lengyel származású püspökök nem tartózkodtak székhelyükön, így az olasz, lengyel, magyar és boszniai papok az egyházi hierarchia felügyelete és irányítása nélkül végezték lelkipásztori munkájukat. A zsinat megpróbált rendet teremteni ebben a fegyelmi és liturgikus zűrzavarban, a konfesszionális rendezésben a Propaganda Fide Kongregáció által küldött misszionáriusokat a moldvai ortodox egyházban zajló folyamatok is inspirálták.
A moldvai zsinat és rituálé elsődleges forrásai Forgách Ferenc esztergomi érsek 1611-ben rendezett nagyszombati tartományi zsinatának aktái, illetve utóda, Pázmány Péter 1625-ben kiadott esztergomi rituáléja. A kutnári zsinat végül különböző okok miatt nem érte el a kívánt eredményt, ugyanakkor egyedülálló dokumentuma a katolikus konfesszionalizációs törekvéseknek az ortodox Moldovában, és így fontos tanulságokkal szolgál a magyar katolikus egyház Kárpátokon kívüli jelenlétének történeti dimenzióihoz.
A kötet 175 oldalas, angol nyelvű bevezető tanulmánya egy historiográfiai áttekintés után alaposan bemutatja a moldvai katolikus egyház szervezeti fejlődését és sokirányú (magyar, lengyel, itáliai és bolgár-bosnyák) kötődéseit, részletesen ismerteti a zsinathoz vezető utat és a katolikus–ortodox konfesszionalizáció kölcsönhatásait, majd pedig a zsinati könyv alapos filológiai és tartalmi elemzésével kimutatja a dekrétumok és a rituálé forrásait. A szerző ezt követően 53, jórészt kiadatlan levéltári dokumentumot tesz közzé, végül pedig a Speculum Ordinis kritikai és facsimile kiadása zárja a kötetet. A kötet nemzetközi tudományos jelentőségét jelzi, hogy 2025. június 24-én mutatják be az Osztrák Tudományos Akadémián kerekasztal-beszélgetés keretében.
Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek előszavában (amely itt olvasható) így foglalta össze a kötet legfontosabb tudományos újdonságát:
„Molnár Antal új kötetének talán legnagyobb érdeme, hogy tudatosan szakít a magyar és román történetírás immár egy évszázadra visszanyúló nemzetpolitikai indíttatású beidegződéseivel, és megpróbálja visszahelyezni a moldvai katolikus egyház történetét abba a kora újkori kontextusba, amelyben annak formálódása és működése valóban értelmezhető.”
Gondolatait pedig ezzel az útmutatással zárja:
„Nagyon fontosnak tartom, hogy a nyugat-európai fejlődéstől sok szempontból eltérő, sajátos történelmi körülmények között formálódó közép- és kelet-európai egyháztörténet megismertetésére is lehetőség nyíljon az egyetemes tudományos és egyházi fórumokon. […] A kiadvány meggyőzően képviseli Ferenc pápa útmutatásának szellemiségét, amellyel a történészeket az ideológiáktól mentes igazságkeresésre és a párbeszéd kultúrájának képviseletére buzdította. A kötet arra is ösztönzést adhat tehát, hogy félretéve évszázados sérelmeinket, a kitűnő magyar–román egyházi kapcsolatokra támaszkodva megkezdődhessen a moldvai katolikusok múltjának elfogulatlan, történelmi anakronizmusoktól mentes, a hívő közösség identitását hiteles történelmi ismeretekkel formáló közös kutatása.”
