A Trianon után: Gondoljuk újra a Horthy-kort! projekt videósorozatában megjelent Romsics Gergely, intézetünk tudományos főmunkatársa Külpolitikai gondolkodás című dokumentumfilmje.
A külpolitika társadalmi jelentősége 1920 után nagyon megnőtt Magyarországon. Mindenki felismerte – az egyszerű emberek is –, hogy a világháborús vereség és a trianoni béke után nem képzelhető el talpra állás az ország külpolitikai helyzetének, a gazdasággal párhuzamos konszolidálása nélkül. Abban azonban nem értettek egyet az elitcsoportok képviselői, hogy milyen módon kellene végbemennie a magyar külpolitika újragondolásának.
A tág értelemben vett magyar baloldal beilleszkedést javasolt az új Európába, és ennek fő feltételeként a hazai demokratizálást határozta meg. E gondolkodás szerint az új diplomáciának nagyon is része, hogy milyen politikai identitást választanak maguknak az államok, és képesek-e együttműködni a Népszövetséggel és a demokratikus győztes nagyhatalmakkal. A magyar jobboldal ezt egységesen elutasította, de abban már voltak belső viták, hogy milyen is a külpolitika valódi természete. A Bethlen István vezette, régimódi konzervatívok sokszor hangsúlyozták: a nagyhatalmak diktálnak, a kisállamok feladata felismerni, hogy hogyan tudnak a nagyhatalmak között lavírozni, mit tudnak „ajánlani” annak érdekében, hogy egyik-másik céljukat egy vagy több befolyásos ország is hajlandó legyen képviselni. A jobboldal radikálisai, az új magyar szélsőjobboldal alapítói – Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Bajcsy-Zsilinszky Endre és mások – úgy vélték, valóban a hatalom dönt a külpolitikában, de Magyarország, elszántan mozgósítva erőit, és hasonló (szélső)jobboldali erőkkel összefogva képes lehet a versailles-i rendet viszonylag gyorsan megdönteni.
Romsics Gergely dokumentumfilmje a Horthy-kor első éveinek külpolitikai vitáit tekinti át. A szerző sok éve foglalkozik a külpolitikai gondolkodás történetével, legutóbbi könyve (Összeomlás és útkeresés, 1917–1920) bővebben is bemutatja a korszak nagy dilemmáit és az egyes nézetrendszerek külpolitikai axiómáit. A történelemnek az is fontos része, hogy hogyan látták saját maguk helyét és helyzetét a kortársak, s ez az epizód arra emlékeztet: a múlt gazdagságát és összetettségét nemcsak a történések adják, de nagyban hozzájárul az is, hogy minden korban zajlik a jelen, a múlt és a jövő állandó értékelése és átértékelése – ez alól egyetlen társadalom sem kivétel. A Horthy-kort sem érthetjük meg, ha nem tárjuk fel az akkor élt emberek világlátását, érthetővé téve a mából sokszor hibásnak vagy furcsának tűnő döntéseiket.
Romsics Gergely írását Kristóf-Goda Szilvia olvassa fel.
