A Klebelsberg Kastély – Polgári Művelődésért Alapítvány, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet és a Magyar Történelmi Társulat 2025. december 4-én Klebelsberg Kuno és a kulturális diplomácia címmel rendezett konferenciát a Klebelsberg Kastélyban.
A rendezvény a magyar kultúrdiplomácia történetének kiemelkedő időszakait és alakjait állította középpontba, külön hangsúlyt helyezve Klebelsberg Kuno örökségére és azokra az intézményi, tudománypolitikai és külpolitikai törekvésekre, amelyek hosszú távon is alakították Magyarország nemzetközi jelenlétét.
A konferenciát Csaba Gábor, kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár nyitotta meg. Köszöntőt mondott Molnár Antal, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet igazgatója, aki kiemelte, hogy Klebelsberg példája ma is iránytűként szolgálhat mindenki számára, aki Magyarország nemzetközi kulturális jelenlétének építésén munkálkodik. Ezt követően Fodor Pál kutatóprofesszor, a Magyar Történelmi Társulat elnöke köszöntőjében Klebelsberg gondolatát idézve arról beszélt, hogy a magyar közélet gyakran sodródik a túlzott önbizalom és a kishitűség között. Rámutatott: a helyes önismeret és a nemzetközi összehasonlítás képessége nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kulturális diplomácia betölthesse hivatását.
Fotó: Klebelsberg Kastély Szalon
A konferencián az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet munkatársai közül többen is előadást tartottak. Fodor Gábor tudományos munkatárs, témacsoportvezető Törekvések a Konstantinápolyi Magyar Intézet újranyitására az 1920-as években címmel tartott előadást, amelyben az 1916 végén alakult és a világháborús tűzszünetekkel párhuzamosan bezárt Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet újjáalakítására tett próbálkozásokat tekintette át. Klebelsberg Kuno minisztersége alatt többször is komolyan felmerült az isztambuli intézet újranyitása, főleg a Török Köztársaság 1923-as kikiáltása után, illetve a nyugat-európai Collegium Hungaricumok megnyitását követően, de végül az anyagi források hiánya miatt a terv nem valósult meg. A kérdés az ankarai Hungarológiai Intézet 1935-ös megnyitásával zárult le, majd csak 2013-ban nyílt újra hivatalos magyar kulturális és tudományos képviselet Isztambulban.
Fotó: Klebelsberg Kastély Szalon
Molnár Antal igazgató Magyar vallásdiplomáciai törekvések a Közel-Keleten az 1920-as és 1930-as években című előadásában azt mutatta be, miként találkozott a két világháború közötti kulturális diplomácia és a magyar katolicizmus útkeresése. Rámutatott, hogy a korszakban a jezsuita rend vezetése a klebelsbergi kultúrpolitika mintájára egy Törökországban létrehozandó, magyar irányítású katolikus tudományos és kulturális központot tervezett, amely egyszerre szolgált volna egyetemes missziós célokat és a magyar nemzeti jelenlét erősítését Ankarában. Az előadás ismertette, hogyan bontakozott ki a kezdeményezés Vendel János páter kutatásai és kapcsolatépítése nyomán, illetve hogy a terv a Szentszék – köztük Pacelli államtitkár és Margotti delegátus – támogatását is elnyerte. Kitért a rendi vezetés belső vitáira is: Bangha Béla és Bíró Ferenc kezdetben a török misszió realitásait kérdőjelezték meg, majd – a római támogatás súlya alatt – maguk is igyekeztek tartalommal megtölteni a vállalkozást. A gazdasági válság azonban végül megakadályozta a nagyszabású intézetalapítás megvalósítását, és a rend vezetése – személyi és anyagi korlátai miatt – csak korlátozott formában tudta továbbvinni a kezdeményezést.
Fotó: Klebelsberg Kastély Szalon
Ablonczy Balázs tudományos tanácsadó, osztályvezető A párizsi Francia–Magyar Egyetemi Tájékoztató Iroda létrehozása és Molnos Lipót című előadásában a párizsi Collegium Hungaricum tervének és intézménytörténetének összefüggéseit ismertette. Kiemelte az alapító-igazgató, Molnos Lipót szerepét, aki az önálló épület hiánya ellenére is magas színvonalú tudományos és kulturális központtá tette az intézményt, amely 1942-től Párizsi Magyar Intézet néven működött tovább.
Fotó: Klebelsberg Kastély Szalon
A konferencia további előadásai a klebelsbergi kulturális diplomácia sokrétűségét és nemzetközi beágyazottságát mutatták be. Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgató-helyettese a kulturális diplomácia szerepét elemezte Klebelsberg politikájában. Hatos Pál, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Közép-Európa Kutatóintézetének igazgatója Magyary Zoltán szerepét ismertette Klebelsberg kulturális diplomáciai elképzeléseinek kialakulásában. Dévavári Zoltán tudományos főmunkatárs (VERITAS) Klebelsberg és Németország 1925-ös kapcsolatát vizsgálta, a kultúrdiplomácia fókuszába állítva a német–magyar kapcsolatrendszert. Richly Gábor, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára a „hét finn-ugor egyetem szervezett munkaközössége” Klebelsberg koncepciójában betöltött szerepét mutatta be.
Fotó: Klebelsberg Kastély Szalon
Pánczél Hegedűs János tankerületi igazgató (Klebelsberg Központ, Váci Tankerületi Központ) Gróf Klebelsberg Kuno 1927-es olaszországi kultúrdiplomáciai útját és olasz orientációját ismertette. Sóti Lajos történész–muzeológus (Magyar Nemzeti Múzeum) Klebelsberg és a római magyar intézet kapcsolatáról beszélt. Rapali Vivien levéltári főmunkatárs (Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár) Klebelsberg és a Smith Jeremiás-ösztöndíj hátterét elemezte. Vajda Tamás levéltáros–történész (Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtár és Levéltár) Klebelsberg Kuno gróf szerepét vizsgálta a Rockefeller Alapítvány támogatásának megszerzésében. Hammerstein Judit, a VERITAS tudományos főmunkatársa Klebelsberg külpolitikai koncepcióit és azok máig érvényes üzeneteit értelmezték Vátesz és reálpolitikus alcímmel. A program Szollár Péter igazgató zárszavával ért véget.
