Nem ünnepelni jöttünk, hanem a kegyelet adóját leróni… címmel 2025. augusztus 18–19-én Székesfehérváron a mohácsi csatáról és koráról rendeztek tudományos konferenciát, amelyen kutatóintézetünk munkatársai közül Neumann Tibor, Pálffy Géza és Varga Szabolcs vett részt.
A rendezvényt Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Kodolányi János Egyetem szervezte.
Neumann Tibor tudományos tanácsadó A királyi udvar és az 1526. évi hadjárat című előadásában a mohácsi csatában részt vevő „udvari sereg”, azaz a királlyal együtt felvonuló, az udvartartás tagjaiból és lovasaikból álló seregrész összetételét mutatta be, amely a korábbi vélekedésekkel szemben nemcsak az úgynevezett királyi bandériumból állt. Arra következtetett, hogy a királyi udvar szolgálatában álló személyek csaknem hiánytalanul részt vehettek a csatában, és példákat hozott arra is, hogy a lovasságon belül feltehetően ez a seregrész szenvedte el a legnagyobb vérveszteséget.
Pálffy Géza akadémikus, tudományos tanácsadó, a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője Az utolsó királykoronázás Székesfehérvárott (1527): Habsburg I. Ferdinánd ceremóniájának régi és új elemei című előadásában az 1527. november 3-i fehérvári uralkodókoronázást mutatta be az eddigi szakirodalom mellett újonnan feltárt, főként németországi és olaszországi források alapján. A politikai-hatalmi reprezentáció és a szimbolikus politika révén a ceremónia a régi szokások továbbvitelével – a mohácsi tragédia ellenére – alapvetően a félezer éves magyar középhatalom kiemelkedő politikai súlyát mutatta, új elemei azonban már több alapvető változást jeleztek. Egyfelől a Habsburg-párti magyar politikai elitben Báthory István nádor javára bekövetkező jelentős hatalomerősödést, amelynek köszönhetően ő nemcsak a rendek megkérdezését (az acclamatio-t) végezte el, hanem a Mohács mezején elhunyt esztergomi érsek hiányában – a magyar történelemben először – a rangidős felszentelt főpappal, Podmaniczky István nyitrai püspökkel együtt tehette fel az új király fejére a Szent Koronát. Másfelől a szertartás új elemei – például Caspar Ursinus Velius külföldi udvari ember ünnepi beszéde, valamint Ferdinánd Bécsben újjászervezett „német udvartartásának” számos tagja, továbbá a Hartschier-testőrgárda és a bécsi Hofkapelle jelenléte – már csírájában jelezték, hogy 1527 végén a magyar történelemben számos tekintetben egészen új, valójában 1918-ig tartó korszak kezdődött. Ennek első meghatározó állomásaként az osztrák főherceg törvényes koronázásával a történeti magyar állam a Közép-Európában éppen csak születőben lévő Habsburg Monarchia részévé vált.
Varga Szabolcs tudományos főmunkatárs Megjegyzések a késő középkori magyar királyi hadjáratokhoz. Az 1521. évi hadjárat kéziratos térképe című előadásában egy újonnan előkerült, valószínűleg 1521-ben készült kéziratos térképet elemzett. Ezt a különleges forrást Berlinben, a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány alá tartozó Geheimes Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz levéltárban őrzik, és először Péterfi Bence számolt be róla a magyar tudományosság számára. A sematikus térkép befejezetlen maradt, és ismeretlen szerzője magyar adatközlő révén készítette el a nagy folyók menti legfőbb településeket ábrázoló alkotást. Az ország keleti része csak elnagyoltan szerepel rajta, a legrészletesebben a Dunamelléket és a Szerémséget mutatja. A térkép legfőbb értéke, hogy betekintést nyújt a késő középkori magyar királyi udvar tájszemléletébe, és több évvel korábban készült, mint az eddig legkorábbinak tartott Tabula Hungariae, Lázár deák alkotása.
A Fehérvár Televízió riportja itt elérhető:
Kiemelt kép és részletes beszámoló: Vörösmarty Mihály Könyvtár oldala.
