2023. május 19. és 21. között a Nyugati Temesvári Egyetem (West University of Timisoara) és a Bánáti Nemzeti Múzeum (National Museum of Banat) szervezésében rendezték meg Temesvárott a Politics and Society in Central and South Eastern Europe című, angol nyelven tartott nemzetközi konferenciát, amelyen részt vettek intézetünk munkatársai is.
A második napon, a 4. panel keretében (Conflict, frontiers and governance in the Middle Ages and early modern times) Mátyás-Rausch Petra tudományos munkatárs Between political realities and concepts: The system of Habsburg – Governance in Transylvania at the beginning of 17th century (1602 – 1604) címmel tartott online előadást. Angol nyelvű előadásában az Oborni Teréz tudományos főmunkatárs által vezett az Erdélyi Fejedelemség kormányzat- és jogtörténetének forrásai című OTKA K projekt keretében végzett munkájának eddigi eredményeit tárta a hallgatóság elé.
Bogdándi Zsolt előadásában az 1556 után létrejött különálló erdélyi központi bírói szék, az úgynevezett királyi/vajdai/fejedelmi tábla és ennek feljebbviteli fórumaként működő személyes jelenléti bíróság szervezetét ismertette a feldolgozott levéltári források alapján. Röviden felvázolta a magyar királyi és az erdélyi vajdai bírói szék működését, azokat a mintákat, amelyeket a fejedelemség kori központi bíráskodás kialakításakor követhettek. Ugyanakkor bemutatta azokat a jellegzetességeket is, melyek részint az erdélyi társadalom, részint az ekkor kialakuló új állam sajátosságaiból adódtak, s melyek a központi bíráskodás működésében is észlelhetők.
Szalai Ágnes – az Erdélyi Fejedelemség I. Apafi Mihály nevével fémjelzett időszakára (1661‒1690) fókuszálva – Erdély, valamint a szomszédos oszmán tartományok között a teljes korszakban fennálló konfliktusok egy epizódját ismertette előadásában.
Az úgynevezett uralmi válság (1657‒1662) eseményeinek köszönhetően a fejedelemség szomszédságában megerősödött az oszmánok befolyása, az erdélyi állam működése és védelme pedig ezzel egyidejűleg szervezetlenné vált. Ennek következtében Erdély nyugati vármegyéinek számottevő része az oszmán tartományoknak és a fejedelemségnek egyaránt adózni kényszerült, azaz ezt a térségét is az úgynevezett kettős birtoklás (condominium) jellemezte. Az oszmán vilájetek vezetői tartományuk működtetése érdekében az Erdélyi Fejedelemség rovására folyamatosan adózó területeik növelésére törekedtek. A temesvári török tartománybeliek mindenekelőtt a fejedelemség számára komoly hasznot hozó, Hunyad és Zaránd vármegye területén fekvő érc- és higanybányákban gazdag térséget igyekeztek befolyásuk alá vonni. Az előadó az 1670‒1671-ben a temesvári török tartomány és az Erdélyi Fejedelemség között a vidék erőforrásaiért zajló ellentét bemutatása során több szempontból vizsgálta a fejedelmi kormányzat működését. Egyrészt feltárta az ügy rendezését célzó portai diplomáciai törekvéseket, másrészt a helyben zajló tárgyalások menetét. A korábbi szakirodalmi ismeretekkel ellentétben a kutatás rámutatott, hogy a kérdésben kompromisszum született: habár a térség egyes falvai kettős adóztatás alá kerültek, Zalatna és környéke – azaz Erdély higany- és ércbányaközpontja – a fejedelemség kizárólagos ellenőrzése alatt maradt.
