Az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék, valamint az MTA Sajtótörténeti Munkabizottság szervezésében 2023. november 24-én az ELTE ÁJK Kari Tanácstermében került sor a Lévai Jenő emlékkonferenciára, amelyen előadást tartott Stark Tamás, intézetünk tudományos főmunkatársa is.
Lévai Jenő (1892–1983) újságíró, szerkesztő volt, aki közvetlenül a második világháború után elsőként dolgozta fel a holokauszt magyarországi történetét.
Stark Tamás előadásának címe Lévai Jenő és a hadifogság volt, amelyben elmondta, hogy a Przemyśl ostromakor orosz hadifogságba esett Lévai Jenőt egy felettese bízta meg, hogy legyen a fogság hivatalos krónikása. A krasznojarszki táborban többládányi feljegyzést gyűjtött össze, és részben ezek alapján írta meg az 1934-ben megjelent „Éhség, Forradalom, Szibéria” című művét. A terjedelmében is hatalmas munkájában a szerző Oroszország és a hadifogság három korszakának – a cári rendszer, a februári forradalom utáni időszak, a bolsevik rendszer – hiteles bemutatása törekedett. Részletesen írt a foglyok szenvedéséről, a rossz tábor- és munkakörülményekről, járványokról és a foglyok tömeges haláláról.
Lévai hangsúlyozza, hogy az orosz gazdaságnak nagy szüksége volt a foglyok munkájára, és utal arra is, hogy a Gulag-rendszer alapjait már a cári birodalom utolsó éveiben lerakták. Az államhatalom 1917-ben bekövetkezett összeomlása, az állandósult káosz általános éhínséghez vezetett, és ez leginkább a hadifoglyokat sújtotta, mert ők voltak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. A kiutat az éhínségből a Vörös Gárdába való belépés jelentette. Lévai ezzel magyarázza, hogy magyar foglyok egy része csatlakozott a bolsevik alakulatokhoz. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy viszonylag kevés fogoly döntött így, mintegy 4-5 ezer magyar, vagyis a még kint lévők töredéke. Kun Béla és a magyar kommunista vezetők oroszországi tevékenységének leleplező bemutatása után Lévai a műve végén saját szökését is részletesen elmondja. 1920 februárjában néhány társával Krasznojarszkból indult el, és jó fél évig tartó életveszélyes, kalandos út után érkezett meg Budapestre. Túlélte Oroszországot, de visszatérésekor még nem tudhatta, hogy hátralévő életében ennél nagyobb kihívásokkal is szembe kell néznie.
