2024. szeptember 19–20-án rendezték meg intézetünk, Vasvár város önkormányzata, a Vasvári Népfőiskola és az oszkói Hegypásztor Kör szervezésében a Szentgotthárd-Vasvár 1664. Háború és béke Közép-Európában című nemzetközi konferenciát.
A tanácskozás apropóját a szentgotthárdi csata és a vasvári béke 360. évfordulója adta: a két témában amerikai, török, francia és magyar kutatók interdiszciplináris megközelítésben adtak számot alapkutatásokon nyugvó, új eredményeikről. A konferencia ebből adódóan mintegy folytatásának tekinthető annak a több évre visszatekintő nemzetközi tanácskozássorozatnak, amely a szentgotthárdi csata és a vasvári béke körülményeinek jobb megértését és újraértelmezését tűzte ki célul, nemzetközi megközelítésben. Intézetünket a konferencián a Kora újkori osztály három munkatársa, Tóth Ferenc, F. Molnár Mónika és Szalai Ágnes képviselte.
A rendezvény főszervezője intézetünk tudományos tanácsadója, Tóth Ferenc volt, aki A szentgotthárdi csata emlékezete Franciaországban a 17–18. században című előadásában új kutatási eredményeit is a hallgatóság elé tárta. Kiemelte, hogy a szentgotthárdi csata egyike volt az Oszmán Birodalom és Franciaország közötti azon nyílt katonai konfliktusnak, amelynek emlékezete egészen a 19. századig élénken élt Franciaországban. Előadásának első felében a Monarchia dicsőségének „felmagasztalására” kialakított szimbolikus tereket, így a párizsi Place des Victoires-t és a versailles-i kastélyt hozta fel példaként. Ezek különböző szempontú vizsgálatán keresztül rámutatott, hogy milyen fontos szerepe volt a szentgotthárdi csatának a királyi reprezentációban. Prezentációja második felében a csata historiográfiában, valamint irodalmi és történelmi művekben való megjelenését vizsgálta, többek között Jean Racine és Nicolas Boileau munkásságát, továbbá szótárakat, enciklopédiákat és nemesi írók műveit. Összegzésként megállapította, hogy a franciaországi művészeti ábrázolások, irodalmi és történeti munkák élénken őrizték a szentgotthárdi csata emlékét, egészen a napóleoni háborúkig, amelynek eseményei némileg „beárnyékolják” a csata emlékezetét.
Tóth Ferenc előadása. Fotó: Zágorhidi Czigány Balázs
A rendezvény tásszervezője,F. Molnár Mónika, intézetünk tudományos munkatársa nemrégiben a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötetének címszereplője, Raimondo Montecuccoli életének egyes részleteibe engedett bepillantást. Elsőként az olasz származású, német-római császári hadvezér és hadtudós életrajzát és katonai pályafutásának „lépcsőfokait” vázolta fel röviden, ezt követően bemutatta a bécsi udvar korabeli jellegzetességeit (Militärpartei – Merkantilpartei elképzelései), majd részletekbe menően ismertette Montecuccoli „helyét” és befolyását a császári udvarban. Előadása végén két, a kutatás számára mind ez ideig teljesen ismeretlen olasz levéltári forrást ismertetett, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy az 1670-es években Montecuccoli éles kritikát fogalmazott meg a Habsburg Monarchia „csúcsszerve”, az Udvari Kamara működésével kapcsolatban. Mindezek aprólékos bemutatásával alapvetően új megvilágításba helyezte a Montecuccoli tevékenységére vonatkozó eddigi ismereteinket.
F. Molnár Mónika előadása. Fotó: Zágorhidi Czigány Balázs
Szalai Ágnes, intézetünk tudományos segédmunkatársa a vasvári békéig vezető út, valamint a vasvári béke és az Erdélyi Fejedelemség összefüggéseit vizsgálta előadásában. A második uralmi válság eseményeinek és következményeinek rövid ismertetését követően kitért arra, hogy az erdélyi kormányzat követsége útján hogyan tudta képviselni érdekeit az 1662–1663-ban a Habsburg Monarchia és az Oszmán Birodalom megbízottjai között Temesváron zajló béketárgyalások folyamán. Részletesen bemutatta az ezt követő hónapokban több helyszínen, így a Szatmárban, Drinápolyban és a dunántúli oszmán katonai táborban zajló erdélyi–Habsburg, valamint erdélyi–oszmán diplomáciai tárgyalások menetét és eredményeit. Megállapítva, hogy a fejedelmi kormányzat a térségbeli háborúskodás lezárására irányuló első közeledéstől kezdve minden tárgyaláson és diplomáciai „csatornán” keresztül igyekezett érvényesíteni saját érdekeit. Ennek sikertelensége ugyanakkor a teljes Apafi-korszakban folyamatos kihívások elé állította az erdélyi kormányzatot.
Szalai Ágnes. Fotó: Zágorhidi Czigány Balázs
A szervezők – a témában megrendezett, korábbi nemzetközi konferencia hagyományait követve – tervbe vették az előadások szerkesztett változatainak közreadását, angol és magyar nyelven egyaránt.
Az esemény teljes programja itt, sajtóvisszhangja pedig itt érhető el.
Szalai Ágnes
