2025. március 11-én mutatta be intézetünkben Ritter György történész-levéltáros (MNL OL) Csikós Gábor, intézetünk tudományos munkatársa „Beidegzetten lapul a vidék” – A falusi Magyarország lelki zavarai és észleletük a modern korban című kötetét.
A könyv a 20. századi magyar vidék társadalomtörténetét szokatlan nézőpontból, pszichopatológiai keretben tárgyalja. Csikós Gábor orvosi, pszichiátriai és szociológiai források révén vizsgálja, miként jelentek meg a mentális zavarok a falusi társadalmakban, és hogyan vált a pszichiátria újfajta tudássá, illetve társadalomkritikai nyelvvé a modern korban.
A bemutatón Ritter György hangsúlyozta: a kötet nem csupán illeszkedik a kortárs történeti feldolgozások sorába, hanem új típusú forráselemzéssel is gazdagítja azt. A szerző a lipótmezei elmegyógyintézet betegdokumentációit vizsgálta, ezekből vont le társadalomtörténeti következtetéseket. Különösen figyelemre méltónak nevezte a könyv fordított dramaturgiáját: az intézményi példák – mint a pszichiátria vagy a szociálpolitikai beavatkozások – az utolsó fejezetekben jelennek meg, mégis értelmezési keretet kínálnak a korábban kibontakozó társadalmi és mentális folyamatokhoz. Csikós Gábor nemcsak tünetként, hanem kulturális és politikai tapasztalatként értelmezi a modernizáció során megjelenő lelki zavarokat.
Ritter György, Csikós Gábor
A kötet egyik központi kérdése, hogyan alakultak ki olyan mentális állapotok, mint az idegkimerültség (neuraszténia), a szorongás vagy az elmagányosodás a falusi közösségekben. Ritter György szerint a szerző érzékletesen mutatja be, miként gyengítette meg mentálisan is a paraszti társadalmat a közösségi struktúrák felbomlása, az állami kontroll kiterjesztése és a modern világhoz való alkalmazkodás kényszere. A nők helyzete külön fejezetekben kerül előtérbe: a túlterhelt, gyakran magukra maradó asszonyok alakja, az öngyilkossági arányok emelkedése és az „ideges nő” orvosi toposza mind a modernizáció mentális következményeit tükrözik.
A kötet bemutatja, hogy a mentális zavarokról való beszéd miként politizálódott, és a vidéki–városi terek viszonyrendszerét is új megvilágításba helyezi. A könyv ötvözi a mikro- és makrotörténeti nézőpontokat: a konkrét betegek kartonjaitól eljut a társadalompolitikai stratégiákig, illetve nemzetközi párhuzamok (például svéd, lengyel példák) bemutatásáig. A vidék leírása sosem öncélú: a várossal való kölcsönhatásban értelmezhető igazán, így a magyar társadalom egészéről is újszerű képet ad.
Szokolszky Ágnes pszichológus hozzászólásában külön méltatta, hogy Csikós Gábor nemcsak intézménytörténetet írt, hanem a pszichológiai elméleteket is történeti kontextusba ágyazta. A bemutatón szó esett arról is, hogy a könyv miként értelmezi a pszichoanalízis és a pszichiátria szerepét a mentálhigiénés diskurzusokban. Csikós Gábor szerint a pszichiátria nem pusztán gyógyító gyakorlatként volt jelen, hanem társadalomkritikai eszköztárként is működött: olyan fogalmak, mint az „egykerendszer okozta szexuális zavar”, a „téeszneurózis” vagy a „panelfóbia” a fennálló társadalmi rend kritikáját is lehetővé tették.
Ritter György, Csikós Gábor és Horváth Gergely Krisztián
Ritter György zárásként úgy fogalmazott, Csikós Gábor kötete a társadalomtörténet, a pszichológia és az orvostörténet határterületein mozgó, bátor és újító munka. A Beidegzetten lapul a vidék nemcsak új forrásokat von be a történeti diskurzusba, hanem új értelmezési lehetőségeket is kínál – nemcsak a múltról, hanem arról is, hogyan olvashatók újra a társadalom mentális terheltségének történetei a jelenből visszatekintve.
