Intézetünk évzáró rendezvényén, 2022. december 16-án először adták át a Péter Katalin-díjat, amelyet Újlaki-Nagy Réka nyert el. A rendezvényen Hanák Péter-díjban részesült Fedeles-Czeferner Dóra, Csunderlik Péter és Révész Tamás.
A Péter Katalin-díj célja a kora újkori történész szakma kiváló teljesítményeinek elismerése, amelyhez Péter Katalin szellemi hagyatéka kiváló alapot teremt. A BTK Történettudományi Intézet Péter Katalin történészre emlékezve olyan szerzői műveket jutalmaz, amelyek a kora újkori magyar történelem (1526–1800) tárgykörében jelentek meg, műfajra való tekintet nélkül. A díjazott mű lehet monográfia, szövegközlés, vagy egy nagyobb lélegzetű, meghatározó jelentőségű tanulmány.
A díjat első alkalommal Újlaki-Nagy Réka, intézetünk tudományos munkatársa kapta, akinek Christians or Jews? – Early Transylvanian Sabbatarianism (1580–1621) című munkáját Molnár Antal, intézetünk igazgatója, tudományos tanácsadója méltatta.
Újlaki-Nagy Réka kolozsvári és szegedi tanulmányai után az erfurti egyetemen doktorált 2021-ben. Elsődlegesen Erdély vallástörténetét kutatja, azon belül is a radikális reformációra, és főleg az erdélyi szombatosokra fókuszál. Számos tanulmánya jelent meg magyarul és idegen nyelven is, önálló kötetet a Balassi kiadónál 2019-ben publikált. Legjelentősebb vállalása az „Atyák mondásai” és a hozzá fűzött kommentárok Péchi Simon fordításában című mű kiadása, amely az erdélyi szombatosság egyik legjelentősebb szövege.
A szombatosság az európai reformációtörténet egyik legizgalmasabb jelensége, ennek ellenére lényegében ismeretlen, főleg a nemzetközi történetírásban. Az első és egyben utolsó német nyelvű monográfia 1894-ben jelent meg a történetükről, a közösség sorsának monografikus feldolgozására azóta sem vállalkozott senki, hiszen örökségüket egyetlen vallási intézmény sem vállalta fel. A róluk szóló csekély számú forrás főleg magyar nyelven írott teológiai értekezés vagy énekeskönyv. Ezt az évszázados hiányt pótolja Újlaki-Nagy Réka Göttingenben 2022-ben napvilágot látott monográfiája, aki egészen Péchi Simon fejedelmi kancellár fellépéséig követi ennek a különleges vallási csoportnak a történetét. A mű eszme-, irodalom- és kultúrtörténeti elemzései bepillantást engednek többek között a szombatosság eszmei formálódásába, rituális gyakorlatába és a kereszténységhez, illetve zsidósághoz való viszonyulásába.
Péter Katalin rendkívül gazdag életművének fontos része a reformáció története. Ennek modern, Európában az 1950-es évektől hódító paradigmáit egyértelműen ő hozta be a magyar történetírásba. Munkássága során nagy érdeklődést tanúsított az európai viszonylatban egyedülálló erdélyi vallási sokszínűség iránt, és figyelemmel kísérte Újlaki-Nagy Réka munkásságát is. Az intézet sokirányú kutatásai között tehát Újlaki-Nagy Réka viszi tovább a Péter Katalin-i örökség egy szeletét – témaválasztásában és nemzetközi horizontjában egyaránt.
A Hanák Péter Alapítvány által kitűzött Hanák Péter-díj célja a fiatal és pályakezdő történészek támogatása, lehetőség biztosítása számukra, hogy kutatásaikkal a történettudomány eredményeit gazdagítsák és azokat minél szélesebb körben közreadhassák. Az alapítvány támogatni kívánja mind a Magyarországon élő, mind a határon túli történészeket, akik hozzájárulnak Közép-Európa történetének kutatásához. A díjat idén Fedeles-Czeferner Dóra, Csunderlik Péter és Révész Tamás vehette át.
Fedeles-Czeferner Dóra, intézetünk tudományos segédmunkatársa laudációját Gyáni Gábor kutatóprofesszor mondta.
Fedeles-Czeferner Dóra doktori értekezése – melynek első fele 2021-ben jelent meg könyv alakban, a második fele hamarosan angolul lát napvilágot egy amerikai egyetemi kiadó gondozásában – új fejezetet nyit a nőtörténet- és a sajtótörténet-írás körében. Először azért, mert az Osztrák–Magyar Monarchia közegében elvégzett összehasonlító vizsgálattal szolgál. Másodsorban azért, mert egy bécsi (Neues Frauenleben) és két budapesti női lap (Nő és a Társadalom, A Nő. Feminista Folyóirat) anyagából képzett adatbank kimerítő elemzését végzi el benne a szerző. Ez utóbbi újdonság a hazai sajtótörténet-írás gyakorlatában. A munka végkicsengése szerint a valamivel hamarabb indult bécsi nőmozgalom az első világháború idejére lehanyatlott, és addig is csak szűkebb földrajzi körben hatott. A később induló, vele párhuzamos magyar nőmozgalom ennél tovább kitartott (1918-ig), és vidéken is volt érezhető hatása. Fedeles-Czeferner Dórának – a pécsi egyetemen megkezdett tanulmányai után – a BTK Történettudományi Intézetben bontakozott ki a kutatói pályája, azokon a területeken, amelyeket Hanák Péter is oly fontosnak ítélt saját szakmai ténykedése során: a 20. század eleji progresszív eszmei-politikai mozgalmak kutatása és az Osztrák–Magyar Monarchián belüli komparatív vizsgálódás. Fedeles-Czeferner Dóra történészi eredményei igazolják az alapítványtevő Hanák Péter történészi értékrendjét.
Csunderlik Péter, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa köszöntését Pók Attilától, intézetünk ny. tudományos tanácsadójától hallhatta a közönség.
Csunderlik Péter mintegy másfél évtizeddel ezelőtt kezdett publikálni, fő kutatási területe a huszadik századi magyar baloldali eszmék, intézmények és ezek emlékezetének története. Két kiadásban jelent meg a huszadik század elején a liberális és szocialista politikai eszméket és a modern társadalomtudományi módszereket Magyarországon képviselő, leginkább fiatal diákokat tömörítő Galilei Körről szóló könyve. A „vörös farsangtól” a „vörös tatárjárásig” – A Tanácsköztársaság a korai Horthy-korszak pamflet- és visszaemlékezés-irodalmában című monográfiája a kommün Horthy-kori emlékezetét elemzi, továbbá számos kisebb-nagyobb tanulmányban foglalkozott a huszadik századi magyar történelem sorsfordulóinak értelmezéseivel. Több részletet publikált már Hanák Péterről készülő életrajzából.
Révész Tamást, intézetünk tudományos munkatársát Ablonczy Balázs, intézetünk tudományos főmunkatársa, osztályvezetője méltatta.
Révész Tamás munkáit, előadásait és egész tudósi habitusát a fegyelmezettség jellemzi. Nem az a típusú fegyelmezettség, amelybe hadtörténészek könnyen belecsúsznak, ha alakulatszámokban, magassági pontokban, illetve rang- és címadományozásokban vélik meglelni a történetírás lényegét, és még csak nem is az, ahogyan Révész Tamás ír, és a feladatra koncentrál. Fegyelme írásaiban látszik leginkább: arra való összpontosítást jelent, hogy megkülönböztessük a fontosat a lényegtelentől, lehántsuk a forrásról, a mondanivalókról a sallangokat, és csak magára a problémákra koncentráljunk. Ez a fegyelem azonban korántsem jelent száraz szöveget vagy unalmat; Révész Tamás derűje, problémaközpontúsága átlengi a szövegeit, például abban, ahogyan a 2019-es Nem akartak katonát látni? című könyvében újraolvasta az államszocialista hadtörténetírást, annak célzatosan összeállított gyűjteményeit. Nem unta és nem félt attól, hogy ezekről a sokáig és sokak által elkerült szövegekről lefejtse a fölösleget és kiemelje azt, ami a kutatás számára használható. Ennek a szoros, figyelmes újraolvasásnak (is) az eredménye Révész Tamás könyve, amely amellett, hogy a sorok között nyilván választ ad a nagyközönséget sokszor foglalkoztató kérdésre, hogy vajon meg lehetett volna menteni Magyarországot 1918-ban, olyan úttörő magyarázatokat ad állam és hadsereg viszonyának leírására, amelyekre bízvást lehet támaszkodni – akár a közoktatásban is.