A Bölcsészettudományi Kutatóközpont „Lendület” Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport Havi Színes címmel indított rovatának áprilisi számában kutatócsoportunk tagja, Kádas István Vásárolgat az adószedő felesége című írását közöljük.

 Vásárolgat az adószedő felesége

kadasi 011507 novemberéből fennmaradt egy rövid, mindössze néhány oldalas kis füzet, mely az az évi szlavóniai adószedő, Battyányi Boldizsár feleségének, Ilona asszonynak a költekezéseit tartalmazza. Battyányi Szlavónia egyik befolyásos nemese volt ekkoriban, a királyi udvartartás tagjaként több ízben ellátott fontos katonai, illetve adószedői feladatokat, a következő évtől pedig a tartomány vicebánjaként tevékenykedett. Jelentős Körös megyei uradalmait apósának, Grebeni Hermanfi Lászlónak köszönhette, aki fogadott fiaként őt tette meg örökösének. Battyányi ekkorra már új házasságot kötött, Nagylucsei Ilonával, Mátyás király nagyhatalmú kincstartója, Nagylucsei Orbán püspök unokahúgával. kadasi 02Talán nagybátyja pénzügyi zsenialitásából ragadt valami Ilona asszonyra, vagy épp férje adószedési megbízásai során szerzett gazdasági tapasztalatokat, mindenesetre az úrnő gondos jegyzéket vezetett kiadásairól. A füzet elején személyi jellegű kifizetések sorakoznak, ám a kis összeírás az asszony ez idei vásárlásait is megörökítette. Szerencsés módon azt is tudjuk, hogy hol, mit s miből vásárolgatott Battyányiné 1507 novemberében.

Ilona asszony vásárlásainak egyik fontos színhelye Izdenc (Veliki Zdenci) mezővárosa volt. A Bátori György által birtokolt Körös megyei település nem esett messze a Battyányiak uradalmaitól, Ilona, illetve emberei is könnyen felkereshették vásárait. kadasi 04A forrás tanúsága szerint mindenszentek ünnepén (november 1.) épp sokadalmat tartottak Izdencen, ahol legalább három efféle éves vásárt rendeztek; az előbbi mellett Szent György-napkor (április 24.) és Kisboldogasszony ünnepén (szeptember 8.) is volt sokadalom a mezővárosban. Ilona úrnő nem maga kereste fel a vásárt, hanem egy meg nem nevezett emberét küldte Izdencre, aki a vásárlással járó fáradságaiért 21 dénár fizetségben részesült. Ilona rendelkezésére állt a Battyányi-kézen lévő Kristallóc (ma Dežanovac része) piaca is, a településen Szent Bereck ünnepén (november 13.) tarthattak kisebb vásárt, s Battyányiné a közeli Grubosincra (Grubišno Polje) is elküldte emberét, hogy Szent Márton napján (november 11.) sót vegyen a konyhájára. Nagyobb út várt Márton újudvardi (Veliki Pašijan) kulcsárra, akit Szent Márton napja előtt Pécsre küldött Ilona asszony, minden bizonnyal a pécsi sokadalomra. Márton 58 dénárból utazott, hogy elintézze úrnője vásárlásait.

Mit vásároltak Ilona asszony emberei az izdenci és pécsi sokadalmakon? kadasi 05Leginkább posztót és ruhaneműt. Izdencen Ilona megbízottja szert tett két nyúlhátprémre, egy paplanra, valamint egy róka hasi prémjéből készült subára is. Utóbbit, amelyért 9,5 forintot költött, Ilona úrnő ajándékba szánta hajadon leánya számára. A suba rendszerint tehetős polgárok, illetve előkelők által viselt köpenyszerű ruhadarab volt, értéke a felhasznált szövet (vászon, posztó, avagy selyem stb.), illetve prém (róka, farkas, nyest stb.) fajtájától, minőségétől függött. Nemcsak lányáról gondoskodott azonban ruhaneművel, hanem kedves szolgálóját, Krisztinát is megajándékozta. Utóbbi számára két alsóruhára (tunica) elég rác posztót vásárolt. Krisztinának szüksége is lehetett az új ruhákra, a kedves szolgáló ugyanis ekkortájt tartotta menyegzőjét, melyre úrnője a sózott halakat is Izdencen szerezte be. Ilona nemcsak az ifjú menyasszonyt ruházta fel, hanem más emberét is: familiárisának, Német Jánosnak például egy könnyű felsőkabátot, úgynevezett hacukát vásárolt, míg a zsoldosok számára szürke posztót szerzett be. A környékbéli vásárokon inkább kisebb értékű, közönségesebb szövetekre tudott szert tenni, az említett rác és szürke posztó mellett ilyen volt a magyarul egyszerűen kapcának valóként feltüntetett textiláru is. A jegyzékben szereplő, 5 forint értékű vörös itáliai posztót, illetve vörös tafotát már minden bizonnyal Márton kulcsár vásárolta meg a pécsi sokadalomban. kadasi 07Márton Pécsett további 3 forintot költött nyúlprémes subára, 1 forint 20 dénárt nyestprémes gallérra, illetve 42 dénárt szintén gallérhoz való petymegtől származó hasiprémre (pegyvetmál), mely egy cibetmacskaféle volt. Ilona beszállítója lehetett az a bizonyos Zerukowich is, akitől 1–1 forint értékben sáfrányt és selymet vásárolt. A sáfrány mellett só és sózott hal szerepel még a beszerzett élelmiszercikkek sorában, de bizonyos sertések elhajtásáért is fizetett az úrnő.

A jegyzék azt is megvilágítja, hogy vajon miből is vásárolgattak Ilona úrnő emberei. Nem a Battyányi-uradalmak földesúri bevételeit fordították erre a célra, hanem az az évi királyi adót költötték, a kis füzet több alkalommal nyomatékosítja, hogy a vásárlások a királyi adóból történtek. Ennek egyik behajtója Ilona asszony férjura volt ekkoriban. Battyányi Boldizsárnak és társának négy vármegye, Zágráb, Körös, Varasd és Verőce adóforintjait kellett bevasalnia, melyhez szüksége volt számvitelben jártas emberei, fegyveres katonái, valamint családtagjai segítségére is. kadasi 06Fiára, ifjabb Boldizsárra hárult például a feladat, hogy eljuttassa Szegedi Lukács zágrábi püspöknek azt a 3000 forintot, amelyet II. Ulászló király utalt ki a főpap számára a szlavóniai adókból. Ifjabb Boldizsár több ízben felkereshette a főpapot, decemberre már e 3000 forint felét ki is fizette. Az adó azonban csak lassan csordogált, így Ilona asszonynak a Battyányi-birtokokról behajtott 47 forintot kellett elküldenie az ifjú Boldizsárral a püspökhöz a tartozás törlesztésére. Ilona a Budán tartózkodó férjéről is gondoskodott, akinek 40 forintot jutatott, míg a pénzt továbbító Német János és Török Palkó familiárisok útiköltsége további 2 forintot emésztett fel.

Első pillantásra akár visszaélésnek is tűnhet Ilona asszony költekezése. Az országgyűlés a királyság különféle szükségletére (pl. a végvárvonal karbantartása, a katonák fizetése) ajánlotta meg az 1507. évi adót, s nem rókaprémes subára vagy pegyvetmál gallérra. Ha azonban jobban megnézzük a füzetet, az is látszik belőle, hogy Ilona nem a szlavón megyék különféle birtokosainak jobbágyságától behajtott pénzekkel rendelkezett, hanem csupán azokkal, amelyek a család Körös megyei uradalmairól (elsősorban Vámhidáról és Újudvardról, illetve talán még Kristallócról) folytak be. Azt is tudjuk, hogy Vámhidán 26, Újudvardon pedig 65 adózó telket írtak össze a Battyányiak kezén, Kristallóc mezővárosban pedig 22, míg uradalmában további 65 portát számláltak (s más javai is akadtak Boldizsárnak). Az idősebb Boldizsár feltehetően saját birtokai (illetve bizonyos birtokai) adóját kapta meg fizetségként, mely bevett gyakorlatnak számított a korszakban. kadasi 03A szlavóniai adószedők fizetéséről Ernuszt Zsigmond kincstartó 1494. és 1495. évi számadáskönyvéből nyerhetünk pontosabb ismereteket. 1494-ben Szlavónia két akkori adószedője összesen 305 forintban részesült az illetékességükbe tartozó négy megye után, egyrészt fizetésként, másrészt a kiadásaik fedezésére. A következő évben ez az összeg 332 forintot tett ki. Egy 150 forint körüli összeg üthette Boldizsár úr markát is, ami részben Újudvard és Vámhida (Hrastovac) – illetve esetleg más Battyányi-birtokok – adóforintjaiból tevődött ki.

Ilona asszony tehát valószínűleg nem a végvárakra szánt pénzt költötte el, csupán férje fizetését. A költekezési jegyzék alapján Battyányi neje és fia is alaposan kivette a részét az 1507. évi szlavóniai adószedésből, Ilona pedig hozzáértőn kezelte a befolyt összegeket. Nagylucsei Ilona jegyzéke 141 forint 85 dénárról szól, ebből 91 forint Boldizsár úr adószedési, illetve udvari tevékenységével kapcsolatos, míg 10 forintot a családot szolgáló gyalogosok, szekeresek és kulcsárok bérére fordítottak, 3 forint 28 dénárt pedig a zsoldosok fizetését kiegészítő posztóra költöttek. Ilona asszony vásárlásai, illetve az ezzel járó útiköltségek még 40 forintot sem tettek ki.

Kádas István

Javasolt hivatkozási forma: URL: https://tti.abtk.hu/kutatasok/lendulet/kozepkori-gazdasagtortenet/havi-szines/5242-vasarolgat-az-adoszedo-felesege (Utolsó letöltés időpontja: év, hónap, nap)

Irodalom:
Kádas István: Adószedés „terepen” A rovásfa és a helyi adóadminisztráció a késő középkorban és a kora újkor első évtizedeiben. [Megjelenés alatt.]
Pálosfalvi Tamás: Grebeni Hermanfi László alnádor. Egy tekintélyes szlavón köznemesi politikus pályaképen I–II. közlemény. Századok 141. (2007) 843–877., 142. (2008) 267–313.
Pálosfalvi, Tamás: The Noble Elite in the Conty of Körös (Križevci). Budapest 2014. 128–130.
Weisz, Boglárka: Markets and Staples in the Medieval Hungarian Kingdom. Budapest 2020.

Kezdőképünkön: Vidéki vásár és mulatság Gillis Mostaert festményén, 16. század (Wikimedia Commons)

A cikk elkészítését az NKFIH TKP-2021-NKTA-15. sz. projekt támogatta.