2024. szeptember 4–6. között Budapesten, az ELTE-n és a CEU Nádor utcai épületében rendezték meg a Biographical research quo vadis? című nemzetközi konferenciát, amelyen intézetünk két tudományos munkatársa, Csikós Gábor és Bartha Ákos is részt vett.
Csikós Gábor “The Entire World Has Gone Mad, and I Have Become Deadly Serious!” Social Change From the Perspective of a Paranoid Schizophrenic című előadásának témája egy 1960-as évektől az 1990-es évek közepéig zárt osztályon ápolt skizofrén férfinak az egészségügyi dokumentációjában megőrzött élettörténetei voltak. Mivel az önéletírás jellemzően a jelen élethelyzetének, az aktuális énnek az értelmezési kísérleteként szolgál, a skizofréniában pedig meghatározó tünetként éppen az „én” zavara jelentkezik, a férfi írásai számos témában vetik fel a másik megértésének korlátait és lehetséges útjait. A biográfiákon keresztül az előadás felvetette az áldozati lét és ágencia problémakörét, a társadalmi elvárásrendszer hatásait, ahogyan azt is, hogy az adott politikai helyzet miként szolgálhatott az énbemutatás stabil viszonyítási pontjául.
Kép: ceu.edu
Bartha Ákos Biographical Research of the Horthy Era: Some Dilemmas and Opportunities című előadásában a biográfia néhány elméleti-módszertani kérdését tárgyalta három kutatási eredményén keresztül. Bajcsy-Zsilinszky Endre kapcsán az életrajzírás rekanonizációs szerepét emelte ki, rámutatva, hogy primer források segítségével hogyan lehet újraépíteni egy ismert történelmi személyről – elsősorban memoárok alapján – alkotott (torz)képet. Ezután Rátz Kálmán és Zsabka Kálmán példáin keresztül azt mutatta be, hogy egy kevésbé jelentős történelmi személyre irányuló kutatás miként képes érdemben bővíteni ismereteinket az adott korra vonatkozóan. Előbb a mikrotörténet-írás „kivételesen normális” fogalmával értelmezte a Rátz által társalapított Magyar Országos Véderő Egyesület 1918 végi közeledését a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz, majd az 1918–19-es forradalmi erőszakban és a fehérterrorban is aktív szerepet játszó Zsabka példájának segítségével a politikai alapú erőszakdefiníciók korlátait szemléltette.
