A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület idei, A könyv és az olvasás társadalomtörténete című, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán 2026. augusztus 27–29-én lezajlott konferenciáján kutatóintézetünk több munkatársa is tartott előadást.
Demeter Gábor tudományos főmunkatárs és Schrek Katalin, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének adjunktusa Mit olvas a diplomata? Burián István olvasmánylistája a szófiai osztrák-magyar konzulátus átvételének évében című előadásukban bemutatták, hogy Burián István az Osztrák–Magyar Monarchia diplomáciai testületének egyik meghatározó tagjaként fontos konzuli pozíciókat töltött be az 1880-as években Kelet-Európában. 1886-ban, Moszkvából Szófiába áthelyezésének évében kéziratos anyagai között fennmaradt egy olvasmánylista az abban az évben olvasott művekről. A kutatás rávilágított arra, hogy Burián széles körű irodalmi érdeklődése a klasszikus auctoroktól a modern naturalista irodalmon át a filozófiai és történettudományos művekig terjedt, és arra is, hogy munkájának részeként gyakran tanulmányozott olyan szövegeket, amelyek a keleti kérdés és az Oszmán Birodalom aktuális problémáinak kortárs interpretációival foglalkoztak. Ennélfogva az olvasás a művelődés és a személyes időtöltés mellett a diplomatamunka részét is képezte számára.
Képek: Debreceni Egyetem Történelmi Intézet Facebook
Völgyesi Orsolya tudományos főmunkatárs Bulányi György és az egyházi szamizdat (1948–1990) című előadásában szólt arról, hogy az 1940–1950-es évek fordulóján igen jelentős egyházi szamizdat volt forgalomban Magyarországon. Bulányi György (1919–2010) piarista szerzetesnek és társainak meghatározó szerepük volt a korai egyházi szamizdatirodalom „termelésében”: részben ők maguk írtak teológiai, filozófiai, szociológiai jegyzeteket és elmélkedéseket az 1948 után immár illegálisan működő kisközösségeiknek, részben külföldi egyházi irodalmat fordítottak, hogy a vasfüggöny mögött élő katolikus hívek tájékozódhassanak a világegyházban zajló folyamatokról. Az előadás egyrészt ennek a szövegkorpusznak a bemutatására fókuszált, bemutatva azt is, hogy Bulányinak és társainak 1952-es letartóztatása és elítélése után hogyan maradtak fenn ezek a szövegek. Másrészt törekedett annak felvázolására, hogy a Bulányi által az 1960-as évek második felében megindított Bokor lelkiségi mozgalom életében milyen szerepe volt a közösség tagjai által szerkesztett szamizdatkiadványnak, az 1971-től évente több kötetben megjelenő Karácsonyi Ajándéknak: hogyan reprezentálja a második nyilvánosságban megjelenő kiadvány a közösség életét, milyen fontosabb tematikus csomópontok ragadhatók meg benne, hogyan dokumentálja a Bokor szellemi tájékozódását, a II. vatikáni zsinat recepcióját, és egyáltalán, milyen forrásértéke van a lelkiségi mozgalom 1990 előtti történetére nézve. További elemzési szempontként merült fel az előadásban a közösség és a demokratikus ellenzék kapcsolata az 1980-as években, valamint az, hogy milyen konfliktust okozott a Bokor és a hatóság között, amikor a második nyilvánosság kiszélesedésére adott válaszként 1983-ban megváltozott a hazai jogszabályi környezet.
Kovács Janka tudományos munkatárs „Irtam én ezt Nemorvosok s Szenvedök számokra, hogy tudják mérni bajaiknak kitsinységét, vagy pedig veszedelmeknek nagyságát”. Egészségügyi felvilágosító irodalom, tudásközvetítés és pszichológiai ismeretek a késő felvilágosodás kori Magyarországon címmel tartott előadásában azt vizsgálta, miként közvetítettek a 18. század végén és a 19. század elején a magyar nyelvű egészségügyi felvilágosító művek lélektudományos és orvosi ismereteket. A házipatikák, egészségügyi katekizmusok és tankönyvek példáin keresztül arra mutatott rá, hogy a tudományos ismeretek fordításuk, adaptációjuk és társadalmi közvetítésük során nem egyszerűen hozzáférhetőbbé váltak, hanem tartalmukban és funkciójukban is átalakultak. Az előadás különös figyelmet fordított az érzelmek, indulatok és a lélek betegségeinek megjelenítésére, valamint arra, hogyan járult hozzá az egészségügyi felvilágosító irodalom a pszichológiai tudás társadalmasításához és egy új, az egyéni felelősséget és a preventív szemléletet hangsúlyozó egészségkultúra kialakulásához.
Képek: Debreceni Egyetem Történelmi Intézet Facebook
Bartha Ákos tudományos főmunkatárs Médianyilvánosság mint politikai hatalom: az 1933-as „IBUSZ-botrány” című előadásában az 1930 végén megalakult Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Agrárpárt legnagyobb botrányát elemezte. Mint az előadásból kiderült, az Eckhardt Tibor vezette alakulat a tárgyalt időszakban a legerősebb magyarországi ellenzéki párttá nőtt. A hatalom és a média korabeli összefüggéseit mélységeiben tárja fel az 1933-as „IBUSZ-botrány”, amelynek a Kisgazdapártra gyakorolt erodáló hatása Bartha szerint csak az 1921-es Eskütt-ügyhöz mérhető. Az eset hátterében Turchányi Egon kisgazdapárti képviselő 1933 tavaszán elmondott, az Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Rt. működését bíráló képviselőházi interpellációi álltak. Turchányi felszólalásait a Kisgazdapárthoz kötődő, Milotay István szerkesztette Magyarságban heves sajtókampány támogatta. A támadások május végén váratlanul megszűntek, s csak augusztus derekán derült ki, hogy az idegenforgalmi vállalat cégvezetői nagyobb összegű szubvencióval hallgattatták el a számukra kellemetlen hírverést. Bár a cégvezetők beismerték a megvesztegetést, s a Kisgazdapárt vezetői is tudtak a machinációkról, a több éven át zajló pereskedések egyedüli eredményeként Trettina Jenőt, a Magyarság közgazdasági rovatvezetőjét ítélték el. Bartha előadásában a botrány hátterének feltérképezése mellett a kompromittálódott kisgazdapárti sajtópaletta (Magyarság, Független Kisgazda, Magyar Jövő) gazdasági és személyi összefonódásait, valamint az ügy politikai aktorainak motivációit is vizsgálta országgyűlési és sajtóforrások, valamint levéltári dokumentumok alapján.
Vörös Boldizsár tudományos főmunkatárs Saját könyvet – saját lapban? Herczeg Ferenc: Az élet kapuja című regényének hirdetései az Uj Időkben című előadásában beszélt arról, hogy Herczeg Ferencnek Az élet kapuja című alkotása először folytatásokban jelent meg az általa szerkesztett Uj Idők 1919. január–márciusi számaiban, majd ez év végén könyvként is, a Singer és Wolfner kiadónál. Az előadás azzal foglalkozott, hogy a rendkívül rutinos szerző-szerkesztő lapjában hányféle eljárás segíthette elő a mű könyvváltozatának sikerét. Így például még annak megjelenése előtt Herczeg az Uj Időkben közzétett különféle olyan szövegeket, amelyekben használta „az élet kapuja” szókapcsolatot, ami hozzájárulhatott a mű emlékének, az iránta való érdeklődésnek a fenntartásához a közönségnél a könyv napvilágot látásáig. 1919 végén pedig a lapban számos rövid reklám hirdette Az élet kapuját; ilyen anyagok a további évtizedekben is helyet kaptak az Uj Időkben a könyv újabb kiadásai alkalmából. Ezeken túl a mű sikerét segíthették elő a korabeli kulturális életben fontosnak számító személyek, Rákosi Jenő és Beöthy Zsolt róla itt megjelent pozitív értékelései is. Sőt ekként hathatott a beszámoló Az élet kapuja Nobel-díjra jelöléséről, külföldi, olaszországi kiadásáról is. Mindezek a hirdetések, méltatások nyilvánvalóan összhangban voltak a folyóiratot szerkesztő Herczeg elgondolásaival. E vizsgálatok így, önmagukon túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is szemléltetik, hogy egy rutinos szerző-szerkesztő milyen sokféleképpen használhatja fel az általa szerkesztett folyóiratot a saját műve iránti olvasói érdeklődés fenntartása, illetve felkeltése és, ezekkel összefüggésben, annak könyvpiaci sikere érdekében.
