2023. február 9-én a Magyar Tudományos Akadémia Székházának Felolvasótermében mutatták be intézetünk tudományos főmunkatársa, Nógrády Árpád Sáros vármegye című könyvét, amely Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza – Új sorozatának első köteteként jelent meg.
A kétkötetes (leíró részből és térképmellékletből álló) munkát történeti oldalról Zsoldos Attila akadémikus, intézetünk kutatóprofesszora, a II. osztály elnöke, míg nyelvészeti szempontból Hoffmann István akadémikus, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének egyetemi tanára ismertette.
Nógrády Árpád, Hoffmann István és Zsoldos Attila. Fotó: Molnár Antal/BTK TTI
Zsoldos Attila elsőként Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza című monumentális kézikönyvsorozatáról beszélt, amelynek első kötete 1963-ban, az utolsó, negyedik kötete pedig 1998-ban jelent meg. Nógrády Árpád az Új sorozatban megjelenő Sáros vármegye című könyve a korábbi kötetekhez képest egyetlen megye feldolgozására vállalkozott, építve a korábbi kiadványok szerkezetére, mégis jelentősen bővült tartalommal. A legszembeötlőbb, hogy a munka valójában két kötetből áll, a második nagyalakú, részletes és színes térképeket tartalmaz, amelyeken részletekbe menő magyarázatok segítik a felhasználót. Zsoldos Attila megjegyezte, hogy ha Györffy György ma alkotna – ismerve minden újdonság iránti fogékonyságát –, valószínűleg ő is éppúgy maga rajzolná meg a térképeket, ahogyan azt a szerző, Nógrády Árpád tette.
A leíró részt tartalmazó kötet Györffy munkáihoz képest új fejezetekkel bővült, amelyek a megye vízrajzát, domborzati viszonyait, növénytakaróját és úthálózatát korábban nem látott részletességgel tárgyalják. Györffy György a források feldolgozása terén a felső korszakhatárt (1332) maga is gyakran átlépte, ez pedig különösen jellemző a Sáros-kötetre. Zsoldos Attila Sáros esetében az 1427. évi kamarahaszna-jegyzék használatát, s vonatkozó adatainak a megfelelő címszavak alá történő besorolását például határozottan indokoltnak tartotta. Végül kiemelte, hogy történeti tudásunk Sáros vármegye feldolgozása révén számottevően bővült, különösen ami a gyepű és a határvédelem, a korai Újvár megye és confiniuma, valamint Aba Amadé tartományának kérdéskörét illeti.
Nógrády Árpád, a kötet szerzője. Fotó: Molnár Antal/BTK TTI
Hoffmann István akadémikus a nyelvész/nyelvtörténész szemszögéből mutatta be a nyelvész körökben is várt kötetet. Hangsúlyozta, hogy a szerző a nyelvtörténészek számára nem ismeretlen, köszönhetően annak az immár több mint évtizedes múltra visszatekintő közös gondolkodásnak, amelyhez az évente megrendezett síkfőkúti Helynévtörténeti Szemináriumok (a némileg félrevezető név ellenére valójában műhely-konferenciák) biztosítják a keretet. Kiemelte, hogy a szerző az újabb nyelvtörténeti eredmények figyelembevételével írta meg Sáros megyetörténeti vázlatát, továbbá merte negligálni Kniezsa Istvánnak a Kárpát-medence szlávok lakta településeinek feltérképezéséhez korábban biztos kronológiai fogódzónak ítélt korszakos, ám mára jelentős részben meghaladottá vált nyelvtörténeti megállapításait. Fontosnak nevezte a címszavakat alkotó helynevek és a helynévváltozatok minél pontosabb rögzítését, s úgy látta, hogy a kötet e kívánalomnak megbízhatóan eleget tett. Hoffmann szintén kiemelte, hogy a korábbi kötetekkel szemben a könyv Sáros vármegye domborzati viszonyait, vízrajzát, valamint erdőségeit is címszavakba rendezve közli, és különösen fontosnak tartotta, hogy ezek térképi megjelenítésekor a szerző az egyes földrajzi helyek lokalizálásának erősségét vagy éppen annak gyengébb voltát sem hallgatta el az olvasók elől, és azt könnyen áttekinthető formában tette közzé a vonatkozó térképeken.
