Megjelent a Lymbus Magyarságtudományi Forrásközlemények 2023. évi (21.) száma, 970 oldal terjedelemben, 31 írással, a középkortól egészen a 20. század végéig sorakoztatva fel a magyar történelem értékes forrásait.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium anyagi támogatásával, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Magyar Nemzeti Levéltár kiadásában megjelent kötet tartalomjegyzéke itt érhető el.
A kiadványban intézetünk munkatársai, Fejérdy András, László Szabolcs, Tóth Ferenc és Tóth Gergely tanulmányai is szerepelnek.
Fejérdy András: Magyarország és a szentszéki–szovjet modus vivendi esélye. Nagy Töhötöm SJ 1946. február 15-i jelentése XII. Piusz számára
A magyar jezsuiták szerepe a Moszkva és Róma között 1946-ban megvalósuló közvetett közeledési kísérletben régóta ismert tény. A Nagy Töhötöm 1960-as években több nyelven is megjelent visszaemlékezéseiben megfogalmazott állítások igazságtartalmát először – a visszaemlékezéseket nem ismerő – Hansjakob Stehle más forrásból származó információi erősítették meg. Utóbb fontos lépést jelentett a kutatásban Nagy Töhötöm Országos Széchényi Könyvtárban ban őrzött kézirathagyatékának 1990-es években megkezdett feltárása és közzététele, majd a jezsuita rend római központi levéltárában őrzött anyagok, legújabban pedig a közelmúltban kutatható vált szentszéki források bevonása a kutatásba.
A korábbi (forrás)publikációk alkalmával a kutatók csak közvetett ismeretekkel rendelkeztek Nagy Töhötöm 1946. február 15-én XII. Piusz pápa számára készített jelentéséről. A forrásközlés ezt az űrt kívánja betölteni, amikor közzéteszi az eddig lappangó forrás eredeti aláírt példányát, amely a Vatikáni Államtitkárság Történeti Levéltárában, a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja fond Oroszország sorozatából került elő.
A szovjet törekvések Délkelet-Európában című, 21 oldalas bizalmas jelentés a magyar jezsuiták első olyan beadványa a Szentszékhez, amely nem csupán szükségesnek nevezi a modus vivendit a szovjetekkel, hanem amellett érvel, hogy egy megállapodás elérése lehetséges is. A francia nyelvű jelentés kiindulópontja egy – teljesen megbízhatónak tartott forrásból származó, ám a történész részéről fenntartással fogadott – információ volt, mely szerint a háború végére a szovjet vezetésen belül két fő irányzat került egymással szembe. Az egyiknek Sztálin áll az élén, aki a pánszláv eszmére és egyfajta új polgárosodás programjára támaszkodva a szovjet fennhatóságot csupán Közép-Európára és Balkánra tervezi kiterjeszteni. A másiknak Molotov a vezetője, aki ezzel szemben a világuralmat a lenini elvek megvalósításával, egy világforradalom kirobbantásával akarja elérni, és nem elégszik meg a Sztálin által elfogadhatónak tartott szovjet hódítással.
László Szabolcs: Magyar írók útijelentései az Iowa Cityben megrendezett Nemzetközi Íróprogramról (1971–1981)
A közölt forráscsoport nyolc neves magyar író amerikai ösztöndíjas útjáról szóló beszámolóból áll. Az 1970-es évek folyamán született útijelentések az egyesült államokbeli Iowa Cityben évente megrendezett Nemzetközi Íróprogramról (angol megnevezése szerint: International Writing Program) számolnak be. A programot Paul Engle (1908–1991) amerikai költő és Hualig Nieh (sz. 1925) kínai–amerikai regényíró alapították 1967-ben azzal a céllal, hogy a világ minden részéről meghívott írókkal megismertessék az amerikai társadalmat és irodalmi életet. A házigazdák állták a vendégek utazási és szállásköltségét, s emellett ösztöndíjat (kezdetben havi 500, majd 1200 dollárt) és könyvutalványt is adtak a részvevőknek. Amerikai gyakorlatnak megfelelően az Íróprogramot egyaránt támogatták filantropikus szervezetek (pl. a Ford és a Rockefeller Alapítványok) és a szövetségi állam (a State Department). A ma is működő rezidenciaprogram indulása óta több mint százötven országból körülbelül ezerötszáz írót és újságírót fogadott. A hidegháború alatt a résztvevők nagy része Kelet-Európából, Délkelet-Ázsiából, Afrikából és Dél-Amerikából érkezett.
A programról és az Egyesült Államokról szóló beszámolók szerzői a következők: Szász Imre, Karinthy Ferenc, Gergely Ágnes, Orbán Ottó, Sükösd Mihály, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs és Bart István. A korszakban a jelentések megírása és leadása a Művelődésügyi Minisztériumnak (a későbbiekben a Kulturális Minisztériumnak) kötelező része volt a külföldi ösztöndíjas utakon való részvételnek. A műfaj hivatalos mivolta ellenére ezek a szövegek korántsem voltak száraz leírások, hanem olvasmányosan, részletesen és egyedi szemszögből mutatták be a program működését, az amerikai házigazdákat és a fogadóországot. A részt vevő szerzők a jelentéseken túl más műfajokban is reflektáltak amerikai tapasztalataikra, útikönyvek, kisregények, novellák, tárcák, naplók és versek formájában.
A dokumentumok sajátos belátást nyújtanak a Kádár-korszak kulturális diplomáciájának működésébe, és árnyalják az ország elszigeteltségéről (utólagosan) kialakult képet. A forrásközlés bevezető tanulmányában László Szabolcs ismerteti a hidegháború kontextusában létrejött ösztöndíjprogramok gyakorlatát, a Nemzetközi Íróprogram működését és a magyar részvétel körülményeit. Emellett kimutatja, hogy a jelentésekben Amerikáról megfogalmazott pozitív ajánlások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ez az ösztöndíj-lehetőség elérhető maradt az államszocialista időszakban a magyar írók számára. A szerző értelmezése szerint mindez azt illusztrálja, hogy a több nyelven beszélő és világirodalmi műveltséggel rendelkező magyar értelmiségiek a Nyugat iránt nyitottabbá tudták tenni a Kádár-rendszer kultúrpolitikáját és kulturális kapcsolatait.
Tóth Ferenc: A kuruc király katolizál. Jelentés Thököly Imre 1703-as áttéréséről
A párizsi Lazarista-rend központi levéltára gazdag forrásanyagot őriz a rend missziós tevékenységére vonatkozólag. Magyar szempontból különösen érdekes a törökországi magyar emigráció történetével kapcsolatos itt található levéltári anyag. Ez főleg annak köszönhető, hogy az Oszmán Birodalom területén működő jezsuiták iratai is ide kerültek a rend 18. század második felében történt feloszlatása után. Tóth Ferenc az itt folytatott kutatásai során talált egy érdekes beszámolót Thököly Imre 1703-as katolikus hitre való áttéréséről és annak körülményeiről. Publikációjában e szöveget teljes egészében, illetve a francia Diplomáciai Levéltárban (Archives Diplomatiques de La Courneuve) és a francia Nemzeti Levéltárban (Archives Nationales) található egyéb, e témára vonatkozó forrásokat összefoglaló bevezetővel és jegyzetekkel együtt közli a Lymbus idei számában.
Tóth Gergely: Vizsgálat Bél Mátyás és ifj. Burius János ellen a pietizmus vádjában (1711)
Azt már eddig is tudtuk, hogy 1711-ben Bél Mátyásnak Besztercebányán tisztáznia kellett magát a pietizmus vádja alól, ám a konfliktus pontos körülményeit mindeddig nem ismerte a kutatás. Nemrég azonban előkerült az eme okból összehívott egyházi gyűlésen lezajlott vizsgálat eredménye, illetve ennek írásba foglalt változata. Az 1711. november 2-án kelt iratból kiderül, hogy Bélt, illetve egykori tanárát, ifj. Burius Jánost, a besztercebányai német gyülekezet lelkészét azzal vádolták, hogy a hallei egyetemre irányították a diákokat, illetve Halléban tanult diákokat bizonyos előmenetellel kecsegtetve hazahívtak; hallei professzorokkal leveleztek és hallei, pietizmusgyanús könyveket adtak az ifjúság kezébe; a halleiek nézeteit védelmezték, és a szószéken is pietista kifejezéseket használtak. Bél és Burius minden vádpontot visszautasított, és egyben mindketten hitet tettek a lutheri ortodoxia mellett. Ebben a gyűlés is megnyugodott, de figyelmeztette őket, hogy a jövőben se térjenek el az egyház által meghatározott tanoktól.
Tóth Gergely a publikációban egyrészt elemzi a vizsgálat előzményeit és általában a pietista lelkészek, illetve eszmék fogadtatását Magyarországon a 18. század elején. Majd a vizsgálat írásos változatának, avagy az arról készült emlékiratnak a tartalmát is ismerteti, és azt is bemutatja, hogy milyen új információkat tudhatunk meg az emlékirat alapján Bél és Burius besztercebányai működéséről, valamint a híveknek a pietista eszmékhez és módszerekhez való viszonyulásáról. Végül azt is bemutatja, hogy a vizsgálat milyen következményekkel járt Bél Mátyás életében, illetve a magyarországi evangélikus egyház történetében. Magát a forrást Tóth Gergely eredeti szöveggel és fordításban is közli.
További információk a Lymbus honlapján találhatók.
