2026 nyarán újra pedagógus-továbbképzést szervezett az Országgyűlés Hivatala. A Királyok, fejedelmek és szultánok földje – Politikai és társadalmi viszonyok a három részre szakadt Magyarországon című programon előadást tartott Neumann Tibor, Oborni Teréz, Pálffy Géza és F. Molnár Mónika.
Oborni Teréz, kutatóintézetünk tudományos főmunkatársa, osztályvezetője két témával járult hozzá a továbbképzéshez. Egyrészt bemutatta az Erdélyi Fejedelemség „örök dilemmáját”, vagyis a két korabeli nagyhatalom közé szorított helyzetét, mégpedig elsősorban a Habsburg magyar királyok és az erdélyi fejedelmek közötti szerződések, megállapodások ismertetésével, valamint néhány olyan történelmi válsághelyzet bemutatása révén, amikor egyik vagy másik hatalom mellett kellett dönteniük az erdélyi rendeknek. Másik előadásában az erdélyi rendi országgyűlés működését vázolta fel, bizonyos korábban meggyökeresedett nézetek – mint például az országgyűlés súlytalansága, erélytelensége – átértékelésével.
Kutatóintézetünk akadémikusa és a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza A Magyar Királyság integrációja a Habsburg Monarchiába című előadásában hat nagyobb témakört járt körbe. Elsőként bemutatta, hogy miért tartható az 1526. évi mohácsi csata és Buda 1541. évi elveszte meghatározó közép-európai közös sorsfordulónak, majd ismertette a Habsburg-dinasztia új összetett monarchiájának kialakulását és főbb jellegzetességeit. Ezután arra a lényeges kérdésre összpontosított, miként lett a kifli alakúra fogyatkozó Magyar Királyságnak Buda helyett két új, „megosztott” fővárosa: Pozsony és Bécs. Ezt Magyarország legfontosabb szerepköreinek – a monarchia védőbástyája, fontos jövedelemforrása és éléskamrája – ismertetése követte. Végül az utolsó két pontban az előadó arra kereste a választ, mi maradt a három részre szakadás közepette Szent István középkori birodalmából, illetve mennyiben tartható a kora újkori magyar politikai elit sokszoros kiegyezésekre képesnek.
Neumann Tibor, kutatóintézetünk tudományos tanácsadója A Mohácsig tartó út. Gondolatok a Jagelló-korról című előadásában először áttekintette a korszakról több évszázada fennmaradt elképzeléseket és azok okait, majd bemutatta az elmúlt évtizedek kutatásainak új eredményeit, amelyek jelentősen árnyalták a korszak megítélését. A jelenleg használt tankönyvek Jagelló-kori fejezetei alapján rávilágított a sokszor leegyszerűsítő vagy téves megfogalmazásokra, különösen a Szapolyaiak szerepével, a Dózsa-féle parasztfelkeléssel, a törökellenes harcokkal és Moháccsal kapcsolatban.
F. Molnár Mónika, kutatóintézetünk tudományos főmunkatársa, A 150 éves török uralom vége – diplomáciai szemszögből című előadásában alapvetően az 1683–1699 közötti és az azt közvetlenül megelőző időszak európai diplomáciai viszonyairól, a megkötött szerződésekről és békékről, szövetségekről és szövetségek felbomlásáról beszélt, amelyek szorosan kapcsolódtak a magyarországi események alakulásához. Ha ezt a korszakot egy színházhoz hasonlítjuk – ahogyan a kortársak is megtették (például teatro di guerra, a háborús események színhelye) –, akkor a főszereplők az oszmán szultán mellett egyértelműen a fiatalon trónra került unokatestvérek, XIV. Lajos francia király (1643–1715) és I. Lipót német-római császár (1657–1705) voltak, akik uralkodóként mindvégig komoly nagyhatalmi versengést folytattak egymással. Fontos szerepet játszottak ebben az időszakban a kereszténység ellenségének kiűzését támogató pápák is. Róma mellett Lengyelország, Nagy Péter Oroszországa, az immár erejét vesztett Velencei Köztársaság és a német fejedelmek is fontos „mellékszereplőként” léptek fel a török Magyarországról történő kiűzése előtt és alatt zajló diplomáciai folyamatok és kapcsolatok alakításában.
