2021. október 7-én (csütörtökön) 17:00 órától mutatják be a Jezsuiták Magyarországon. A kezdetektől napjainkig című kötetet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának a dísztermében (Bp. 1088 Szentkirályi utca 28–30.). Köszöntőbeszédet mond Vízi Elemér SJ tartományfőnök, majd a bemutatót Molnár Antal, intézetünk igazgatója, tudományos tanácsadója,a Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgató-helyettese nyitja meg. A kötetet Balogh Margit, intézetünk tudományos tanácsadója, a BTK főigazgató-helyettese és Fazekas István, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar tanszékvezető egyetemi docense mutatja be. A kötet történészi koncepcióját Mihalik Béla Vilmos, intézetünk tudományos főmunkatársa, tudományos titkára állította össze. A kötet szerzői között találjuk Molnár Antalt, Mihalik Bélát, Tóth Gergely tudományos főmunkatársat és Vámos Péter tudományos főmunkatársat. A meghívó itt érhető el.

 

A Szent Ignác év alkalmából megjelenő, gazdagon illusztrált kötet mintegy félezer oldalon mutatja be Jézus Társaságának kereken 460 éves magyarországi történetét. Az 1561-ben Oláh Miklós esztergomi érsek hívására Nagyszombatban megtelepedő jezsuita rend a közel öt évszázados történelme során nagyban hozzájárult a magyar művelődés, kultúra és tudomány gazdagításához. A kora újkori felekezeti küzdelmekben a magyar katolikus egyház nagyban támaszkodott a rend hazai képviselőire, különösképpen az oktatásban jutottak nagy szerephez. Magyarországi történetük során számos alkalommal száműzték őket az ország egyes területeiről, ám sorsukat az 1773. évi egyetemes betiltás pecsételte meg. Miután VII. Piusz pápa 1814-ben ismét engedélyezte működésüket, a 19. század közepén már egy megváltozott Magyarországra tértek vissza, elsőként ismét Nagyszombatba. A következő évtizedek tudatos építkezése végül beteljesítette a magyarországi jezsuiták évszázados álmát, és 1909-ben létrejött az önálló magyar rendtartomány. Bár az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása és a trianoni békediktátum érzékenyen érintette a magyar provinciát is, a két világháború között több új rendház jött létre, és számos új kezdeményezés (KALOT, katolikus sajtótevékenység, kínai misszió stb.) fűződött a magyar jezsuiták nevéhez. A második világháborút követően a berendezkedő kommunista diktatúra egyházüldözése hamar utolérte a rendkívül veszélyesnek tartott jezsuitákat. Közel nyolcvan jezsuitát több mint ezer évnyi összbüntetésre ítéltek, az utolsó rendtag 1972-ben szabadult. A külföldre menekült jezsuiták kiterjedt pasztorációs tevékenységet végeztek az emigráns magyar diaszpórában. A magyar rendtartomány működését 1990-től ismét engedélyezték, ma rendházaik mellett lelkigyakorlatos központot, gimnáziumot, szakkollégiumokat tartanak fent az országban.