2025. szeptember 25-én bemutatták kutatóintézetünkben Mihalik Béla Vilmos, tudományos titkár, tudományos főmunkatárs legújabb, A kaméleonos udvar. XII. Ince pápa és Magyarország felszabadítása a török alól (1691–1700) című kötetét.
A nagy érdeklődés mellett megtartott kötetbemutatón Oborni Teréz, a Kora újkori osztály vezetője köszöntötte a megjelenteket. Beszédében kiemelte, hogy jövőre a mohácsi csata 500. évfordulója mellett Buda visszafoglalásának 340. évfordulójára is emlékezünk, így a kötet időszerűen irányítja rá a figyelmet a törökellenes visszafoglaló háború (1683–1699) korára. Érdekességként megjegyezte, hogy a címben szereplő XII. Ince pápa halálának idén 325. évfordulója van, és szomorú egybeesés, hogy Ince pápa ugyanúgy Szentévben (1700) halt meg, mint idén tavasszal Ferenc pápa.
A kötetbemutató beszélgetést F. Molnár Mónika, kutatóintézetünk tudományos főmunkatársa vezette. Kérdésére a szerző, Mihalik Béla Vilmos elmondta, hogy míg a Szent Liga létrehozójáról, XI. Ince pápáról (1676–1689) mindmáig születnek új, jelentős munkák, és közvetlen utódjáról, VIII. Sándor pápáról (1689–1691) is készült egy-egy tanulmány a 20. század elején egy osztrák és egy magyar szerző tollából, addig a török háború lezárásakor uralkodó XII. Ince pápa időszakát, valamint a szentszéki–Habsburg kapcsolatokat eddig nem vizsgálták.
A két udvar kézenfekvő forrásainak – a császári követek és a pápai nunciusok jelentéseinek – feltárása mellett a szerző Európa számos levéltárában folytatott kutatásokat, külön figyelmet fordítva a legfontosabb diplomaták (Anton Florian von Liechtenstein herceg, Johannes von Goëss bíboros, Andrea Santacroce nuncius) családi levéltáraira. Így egy olyan kép bontakozott ki, amely bepillantást enged a hivatalos diplomácia kulisszái mögé. Két történetet emelt ki: egyfelől a császári követ rezidenciáján történt mérgezési kísérletet, másfelől I. Lipót császár titkos megbízását egy itáliai származású katonatiszt számára, akinek nem volt szabad közvetlenül az uralkodónak küldeni jelentéseit, hanem Lipót egy bizalmasának, egy bécsi operaénekesnőnek kellett címeznie a leveleket.
Tóth Tamás egyháztörténész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi docense kiemelte, hogy bár Buda visszafoglalásával (1686) és az azt követő eseményekkel többen is foglalkoztak, a kötet nagy értéke, hogy a törökellenes háború utolsó szakaszát nemzetközi kontextusban vizsgálta. Hangsúlyozta, hogy a kötet alapján a bécsi nunciatúra működésében, a Magyar Királyság és Erdély ügyeinek intézése során, a 17. század végén már hasonló tendenciák figyelhetők meg, mint amelyeket saját, a 18. századra fókuszáló kutatásai is feltártak. A nunciusok kettős feladatkört láttak el: figyelembe kellett venniük egyszerre az európai hatalmi politika és a római katolikus világegyház helyi szempontjait.
Kutatóintézetünk igazgatója, Molnár Antal is azt emelte ki – saját, a 17. század eleji szentszéki–Habsburg viszonyokat feltáró kutatásai alapján –, hogy e kettős feladat ellátásában jól tetten érhetők a hangsúlyváltozások: mikor kerülnek előtérbe az európai hatalmi politika (például a harmincéves háború), és mikor a katolikus egyházpolitika sajátos aspektusai (püspökkinevezések, a katolikus megújulás folyamata). A kötet forráshasználatával kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a szerző a kutatásmódszertanban egyesítette a korábbi szerzők megközelítéseit. Míg a 20. század elején egymástól elkülönülve az osztrák Sigismund von Bischoffshausen a bécsi, a magyar Scheffler János pedig a vatikáni forrásokat dolgozta fel VIII. Sándor pápa időszakát vizsgálva, addig A kaméleonos udvar szerzője egyaránt figyelembe vette a két központ anyagait, kiegészítve azokat más európai és családi levéltárak dokumentumaival.
Kármán Gábor, kutatóintézetünk tudományos főmunkatársa, a SMALLST ERC kutatócsoport vezetője hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a kötet messze túllép a korábbi szakirodalom összegzésén: nemcsak kiterjedt forráshasználata, hanem módszertani és elméleti megalapozottsága révén is kiemelkedő. A szerző az új diplomáciatörténet szemléletét követve a formális hálózatok mellett nagy hangsúlyt fektetett az informális kapcsolatok feltárására, valamint a diplomáciai viszonyrendszer kultúrtörténeti megközelítésére is. Ettől ugyan a magyar ügyek némileg háttérbe szorulnak, de ez megfelel a korszak valóságának: a pápai udvar sem kezelte ezeket elsődleges kérdésként, így a Szentszék sok tekintetben egyházpolitikai téren is átengedte a kezdeményezést a bécsi Habsburg-udvarnak.
A beszélgetés végén Molnár Antal igazgató zárásként hangsúlyozta, hogy a kötet új mércét jelent a hasonló diplomáciatörténeti kutatások számára, mivel egyenlő mértékben vonta be a vizsgálatába a két oldal forrásait, és nem elégedett meg csupán az egyik fél szempontjainak feltárásával. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a kötetet mindenképpen érdemes lenne külföldi kiadónál is megjelentetni angol nyelven, hogy eredményei a nemzetközi kutatásban is mielőbb megjelenhessenek.
A kötetről és a bemutatóról készült videó elérhető az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjának YouTube-csatornáján:
