A HUN-REN BTK Történettudományi Intézet és a Central European University Press szervezésében került sor 2024. június 25-én Borhi László, intézetünk tudományos tanácsadója és a bloomingtoni Indiana University tanára két új könyvének bemutatójára az MTA Könyvtár és Információs Központban.
A rendezvényen Molnár Antal, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főigazgató-helyettese, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet igazgatója mondott köszöntőt. A köteteket Gyáni Gábor, az MTA rendes tagja, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet nyugdíjas kutatóprofesszora, valamint Nagy András, a Pannon Egyetem egyetemi docense, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete tudományos tanácsadója méltatta.
Molnár Antal, Borhi László, Nagy András és Gyáni Gábor
Mindkét kötet (A túlélés stratégiái – Élet és halál a náci kommunista diktatúrákban 1944–1953, valamint az angol nyelven megjelent Survival under Dictatorships. Life and Death in Nazi and Communist Regimes című könyv is) az egyén és a hatalom viszonyát vizsgálják a nácizmus és a sztálinista terror éveiben. A hétköznapi ember tapasztalatán keresztül igyekeznek megvilágítani az elnyomás, a terror mechanizmusát és a vizsgálat tárgyát képező három fő helyszín – a náci táborok, a nyilasterror Budapestje és Rákosi Mátyás Magyarországának – emberi kapcsolatait, vagyis e társadalmak történetének egy szeletét. Megpróbálják megragadni a huszadik század önkényuralmi rendszereinek legmaradandóbb tapasztalatát: a félelmet és szorongást. Átlagemberek, férfiak és nők, gyerekek és idősek választott stratégiáit ismertetik, amelyekkel túlélték a szokatlanul nagy nyomást jelentő körülményeket. A túlélés fogalmát a könyvekben a szerző a szó legtágabb értelmében használja. Nemcsak a biológiai értelemben vett önfenntartást érti alatta, hanem a gazdasági, társadalmi státus, az emberi méltóság megőrzését vagy akár azt az igényt, hogy valaki úgy élhesse az életét, ahogyan régen. Következtetése, hogy a történelmet nem láthatatlan struktúrák, hanem végtelen kegyetlenségre és önzetlen jóságra egyaránt képes emberek irányítják, és hogy még a legnehezebb körülmények között is lehetséges volt a jó melletti kiállás.
Gyáni Gábor ismertetésének elején elhelyezte Borhi László munkásságát a magyar és nemzetközi holokausztkutatásban, és kiemelte, hogy Borhi megközelítésének újszerűsége a hagyományosan intézmény- és tettesközpontú kutatásokkal szemben éppen az áldozatok sorsára összpontosító vizsgálati fókuszában és mikrotörténeti módszerében rejlik, amely a források felkutatásában és elemzésének módszertanában is komoly kihívások elé állítja a kérdés kutatóját. Nagy András nem történészként, hanem (saját szavaival) értelmiségi olvasóként közelített a kötet – egyébként rendkívül nehéz és kifejezetten nagy lelkierőt kívánó – témájához és szövegéhez. A nem történészi nézőpont számos haszna közül talán a legjelentősebb, hogy rámutatott Borhi László könyvének interdiszciplináris olvasatára, amely a téma vizsgálatának számos új lehetősége előtt nyit perspektívákat. Mindketten hangsúlyozták: Borhi László munkájának nagyon komoly erénye, hogy eredetileg angolul íródott, és így a Lázár Júlia kitűnő fordításában megjelent magyar változat az angolszász tudományoság szempontjait emeli be a magyar kutatásba és diskurzusba. Molnár Antal zárszavában kiemelte: a rendkívül súlyos olvasmány végkicsengése a várakozásokkal szemben mégiscsak pozitív. Borhi László nagyszerű kötetének vezérgondolata ugyanis az, hogy az embernek még a legnehezebb helyzetekben is van szabad választása, ami nem jelent kevesebbet, mint hogy a jót is választhatja a gonosz csábításával szemben.
