2022. december 9-én intézetünk tanácstermében egy kerekasztal-beszélgetés keretében zajlott a budai beglerbégek 1617 és 1630 közötti levelezését közreadó kötet bemutatója. A forráskiadvány szerkesztését koordináló Kármán Gábor mellett a rendezvényen felszólalt még Fodor Pál kutatóprofesszor, Sudár Balázs főmunkatárs, valamint a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető professzora, Papp Sándor is.
https://tti.abtk.hu/esemenyek/konyvbemutato/konyvbemutato-a-budai-pasak-levelezeset-kozreado-kotetrol#sigProIdf7d0aee65c
A kötetbemutató egyben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont új, Diplomatic Relations between Ottomans, Habsburgs and Hungarians: Documents and Studies című sorozatának indító eseménye is volt.
Molnár Antal igazgató köszöntő szavai után Fodor Pál ismertette azokat a tradíciókat, amelyekbe a frissen elindult sorozat illeszkedik. A Habsburg-diplomaták konstantinápolyi jelentéseinek kiadása mellett – amelyek megszakadt sorát a sorozat jövőre várt második kötete folytatja majd – a 20. század elején kezdődött a magyarországi hódoltság legfontosabb tisztségviselői, a budai beglerbégek levelezésének közreadása. A most bemutatott kiadvány újdonsága az eddig megjelent három kötethez képest az, hogy nemcsak a magyar nyelvű levelezést tartalmazza, hanem a teljesség igényével lép fel. Éppen ezért összeállításához szélesebb körű kutatói gárda bevonása volt szükséges: az oszmán török nyelvű leveleket Dorogi Ilona és Fóti Miklós, az olasz fordításban fennmaradtakat Mahmut Halef Cevrioğlu és F. Molnár Mónika gondozta, míg a magyar nyelvűek kiadásra való előkészítésében Glück László és Marton Gellért Ernő is fontos szerepet játszottak.
A forrásnyelvek sokszínűsége, illetve az oszmanisztika részéről már a megjelenést követő fél évben is megmutatkozó nemzetközi érdeklődés is motiválta azt a szerkesztői döntést, hogy a kötet részletes angol regesztákkal jelenjen meg. Ennek révén, ahogy hozzászólásában Papp Sándor kiemelte, széles körben primér források révén is láthatóvá válik az a történeti helyzet, amelyben az oszmán–Habsburg-határvidéken a magyar állam tisztségviselői, illetve az erdélyi fejedelem valamelyes önállóságot és saját mozgásteret élvezhettek. Sudár Balázs arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel az Oszmán Birodalom beglerbégeinek levelezését jóformán kizárólag európai levéltárakban fennmaradt gyűjteményekből ismerjük, az ebből a dokumentumkötetből kirajzolódó kép a szultáni állam kutatói számára szélesebb körben is fontos tanulságokkal jár. Így a gazdag dokumentációból kivételesen jól követhetők a hódoltsági adminisztráció másodvonalának, a diplomáciai megbízásokkal érvényesülő tisztségviselőknek az életútjai.
