Konferencia

A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület 2025. augusztus 21–23. között a Veszprémi Érseki Főiskolán tartotta meg éves konferenciáját, amelyen kutatóintézetünk több munkatársa is részt vett.

A tanácskozás idei témája a Csend, hallgatás, elhallgatás volt. Bartha Ákos tudományos főmunkatárs Testvér takarásban: Eckhardt Vilmos életpályája című előadásában Eckhardt Tibor öccsének elfeledett karrierjét mutatta be levéltári források, sajtóanyagok és visszaemlékezések alapján. Az előadásból kiderült, miként lett az első világháború idején Makó gazdasági-politikai-társadalmi elitjéhez tartozó fiatalember mindössze huszonnyolc évesen országgyűlési képviselő 1917-ben, majd hogyan vált az őszirózsás forradalom elkötelezett hívéből az 1919-es ellenforradalom egyik meghatározó gazdasági vezetőjévé az 1920-as évek elején. Az előadó rámutatott, hogy Eckhardt Vilmos üstökösszerű felemelkedésének fő letéteményese az általa vezetett Ergon Ipari és Kereskedelmi Rt. volt, amelynek részvényesei között megtaláljuk az Eckhardt család több tagját is. A hamar sikeressé váló cég állami megbízásokra szakosodott, egyúttal a bajor–osztrák–magyar szélsőjobboldali körök fémjelezte, kormánybuktatásokra, nemzetközi ellenforradalmi akciókra és államhatárok átrajzolására szerveződő „Fehér Internacionálé” gazdasági hátországaként is működött. Bartha bemutatta, hogy az Eckhardtok befolyását a Horthy Miklóshoz fűződő rokoni kapcsolat erősítette, emellett Tibor 1920 és 1922 közötti sajtóirányítói működése is segítette a féllegális üzletek és a visszaélések leplezését. Eckhardt Vilmos sikereinek betegeskedése, illetve a Bethlen István nevével fémjelzett konszolidáció vetett véget. 1923-ban – mindössze harminchárom éves korában – bekövetkező halála után két évvel az Ergont felszámolták, ezt követően pedig senkinek nem volt érdeke emlékezni a „kurzusvállalatra” és vezetőjére.

Kovács Janka posztdoktor kutató Az elbeszélés korlátai és a páciensek elnémítása a 19. századi magyarországi pszichiátriában címmel tartott előadásában azokról a térszervezési és a betegaktákban megjelenő diszkurzív gyakorlatokról beszélt, amelyek a betegek elhallgattatását és uniformizálását szolgálták, valamint akadályozták a páciensek érdekérvényesítési lehetőségeit a 19. századi magyarországi pszichiátriai intézetekben, elsősorban az angyalföldi és a lipótmezei tébolydákban.

Révész Tamás tudományos munkatárs Elhallgatott hőstettek. A „nyugat-magyarországi felkelés” emlékezete nemzetközi összehasonlításban című előadásában az osztrák–magyar határ mindkét oldalát vizsgálva bemutatta, hogy az 1921-es konfliktus veteránjai milyen szerepet játszottak a térség politikai életében. Ezt követően elemezte, hogy a soproni népszavazással és az azt megelőző harcokkal kapcsolatban milyen mítoszok alakultak ki, és ezeket hogyan használták politikai mozgósításra Ausztriában és Magyarországon egyaránt.  

Tömöry Miklós posztdoktor kutató Hallgatásból katarzis? Az 1848–1849-es szerb felkelés emlékezete és a megbékélés kérdése a szerb nyilvánosságban 1850 és 1868 között című előadásában a szerb és magyar liberális politikai-kulturális elit közt az 1850-es és 1860-as években lezajlott közeledés kapcsán elemezte az 1848–1849-es szerb felkelés emlékezetének változásait. Tömöry a szerb (és magyar) sajtóra, illetve egyes színdarabokra támaszkodva mutatta be az (el)hallgatás mintázatait, a „csend” narratív és dramaturgiai eszközeit, valamint azt a nyelvet, amelyen a 10–15 évvel korábbi események a kortársak számára elbeszélhetővé váltak.

Vörös Boldizsár tudományos főmunkatárs Hallgatás – az ellenség védelmével? Herczeg Ferenc és a magyarországi szovjet megszállók 1944 és 1954 között című előadásában arról szólt, hogy a II. világháborús magyarországi szovjetellenes propagandában közreműködött írót a szovjet megszállók – nem egy forrás tanúsága szerint – védelmükbe vették, támogatták, nyilvánvalóan műveinek szovjetunióbeli sikerei miatt. Herczeg 1944-től 1954-ben bekövetkezett haláláig tartó sorsa pedig önmagán túlmutatóan, általánosabb érvénnyel is jól szemlélteti, hogy egy közéleti-politikai tevékenységet is folytató alkotó elhallgatásának, visszavonulásának különféle módjai is lehetnek egyszerre. A Horthy-kori „írófejedelem” visszavonult a közélettől; elhallgatott alkotóként is Magyarországon maradt, ugyanakkor intézkedett művei külföldi megjelentetése érdekében, és magánemberként egyáltalán nem zárkózott el a látogatók fogadásától. Nyugalmát (legalábbis részben) a magyarországi szovjet erők egyfajta támogatása biztosította, mintegy megvédve a korábban szovjetellenes szerzőt saját magyar elvtársaiktól is. Így tehát – amint arra már az 1918–1919-es magyarországi forradalmak idején is sor került – a döntéshozók ezúttal is elkülönítették egymástól Herczeg írói és közéleti-politikai tevékenységét: az előbbit honorálva, az utóbbi felett szemet hunyva. E vizsgálatok tehát nemcsak az író életének és sorsának eddiginél pontosabb megismeréséhez szolgáltathatnak adalékokat, hanem általánosabb érvénnyel is, nemcsak magyarországi, de nemzetközi összefüggésekben is a művészi és a politikusi működés kapcsolatai különféle megítéléseinek szemléltetéséhez.

Kutatóintézetünk munkatársai közül szekciót vezetett Cieger András tudományos tanácsadó, osztályvezető, Gyáni Gábor kutatóprofesszor, Huhák Heléna tudományos munkatárs, Klement Judit tudományos munkatárs és Koloh Gábor tudományos munkatárs.