Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) I. Szakosztálya és Jakó Zsigmond Kutatóintézete közös szervezésében 2022. november 19-én került sor Kolozsváron a Magyar Tudomány Napja Erdélyben rendezvénysorozat történelmi szekciójának konferenciájára, amelyen intézetünk több munkatársa is részt vett előadóként.
A tizenhat előadásból álló program gerincét Erdély középkori és fejedelemségkori egyház-, jog- és társadalomtörténetének kérdései tették ki. A rendezvény elődói erdélyi, magyarországi és németországi kutatók voltak, akik magyarországi és erdélyi kutatóintézeteket, egyetemeket, valamint múzeumokat képviseltek. A rendezvény jelentős számú érdeklődőt vonzott, és számos felmerült probléma megvitatására adott lehetőséget.
Fotó: eme.ro
A köszöntő utáni első ülésszakon tartott előadást Bagi Dániel, intézetünk tudományos főmunkatársa Az Árpád- és Anjou-kor magyar egyházi archontológiájának kérdései című kutatócsoport és tevékenységéről. Majd Oborni Teréz, intézetünk tudományos főmunkatársa, osztályvezetője előadásában a keleti Magyar Királyságban a Szapolyai család visszatérése (1556) után kialakult politikai berendezkedést mutatta be. Hangsúlyosan foglalkozott a királyi hatalom jogi hátterével, Izabella királyné megkoronázásának körülményeivel, amely jogalapul szolgált számára uralkodói hatalma megteremtéséhez. Izabella az élete végéig terjedő (1559) rövid időszakban fiát, a választott királyt is háttérbe szorítva, mint gyermeke immár egyedüli gyámja – a férje által kijelölt gyámok ugyanis mind elhunytak már – és anyakirályné régensi hatalmat gyakorolt.
Bogdándi Zsolt, az EME főtitkára előadásában az erdélyi fejedelmi tábla 16. századi működésével foglalkozott, hangsúlyosan az ítélőmesteri signaturák kérdéskörével. Bevezetésként áttekintette az 1556 után létrejött központi bíróságok (királyi/vajdai/fejedelmi tábla, személyes jelenlét bírósága) történetét, személyi összetételét, az ítélőmesterek szerepkörét. Ezt követően bemutatta a kancelláriai jegyzetek között számontartott ítélőmesteri signaturák alkalmazásának előzményeit és további fejlődésüket a fejedelmi korszakban. Következtetésként megállapította, hogy éppen ezekkel az egyre terjedelmesebb ítélőmesteri jegyzetekkel – amelyek a perfolyamról már igen részletes tájokoztatást adtak – magyarázhatjuk a táblai törvénykezési jegyzőkönyv hiányát, illetve kései, a 17. század második felére tehető megjelenését.
Fotó: eme.ro
Mátyás-Rausch Petra, intézetünk tudományos munkatársa előadásában Giorgio Basta erdélyi kormányzati tevékenységével foglalkozott, kormányzói kinevezésével és valós jogkörével. Áttekintette az 1602 és 1604 között keletkezett központi kormányzati utasításokat, és a kontrollforrásokkal való összevetés után azt a következtetést vonta le, hogy Giorgio Basta már 1602-től kezdve kormányzói jogkörrel bírt, noha hivatalosan csak 1604 januárjában nevezték ki, valamint a közjogi helyzet valójában a helytartó kinevezését engedte volna meg.
Rácz Balázs Viktor, intézetünk tudományos segédmunkatársa előadásában a 17. századi székelyföldi, azon belül is háromszéki cirkálási intézmény sajátosságait vizsgálta. A cirkálás alapvetően a bűnelkövetők kilétének felderítésére és felelősségre vonásukra szolgáló eljárás volt a kora újkorban, amelyen a kiadott gonosztevőkről listát, regestumot vezettek. Emellett a Székelyföldön a cirkáló bírák előtt olyan ügyeket is tárgyaltak, amelyek nem büntetőjogi természetűek voltak, hanem például károkozással, zálogügyletekkel vagy ingóságokkal kapcsolatos örökösödési kérdéseket érintettek. Ezekről a tárgyalásokról jegyzőkönyveket vezettek. Bár meglehetősen kevés ilyen regestum és jegyzőkönyv maradt fenn, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Sepsiszékből a regestumokat négy évből (1679, 1690, 1693, 1701), a jegyzőkönyveket pedig három évből (1690, 1693, 1701) is ismerjük. Az előadás az e források kiadására irányuló munkálatok tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, külön hangsúlyt fektetve a források sokrétű hasznosíthatóságára, hiszen ezek a regestumok és jegyzőkönyvek nem csupán a történettudomány, hanem a jogtudomány, a néprajztudomány és a nyelvtudomány számára is értékes forrásul szolgálhatnak.
Fotó: eme.ro
Számos művelődéstörténeti adattal szolgált Újlaki-Nagy Réka, intézetünk tudományos munkatársa, aki Péchi Simon kancellár élettörténetét, illetve Talmud-fordításait mutatta be. Szalai Ágnes, intézetünk tudományos segédmunkatársa Sebesvár végvárának szerepével foglalkozott, az Apafi-korszak első felére vetítve a vizsgálódást. Előadásában a hallgatóság elé tárta, hogy a vár miként vált Várad egyik szerény helyettesítőjévé „Erdély kapujának” 1660-ban bekövetkezett eleste után. Kitért arra is, hogy a véghely az 1660-as évek első felében létrehozott erdélyi végvárrendszer egyik láncszemeként hogyan tudta ellátni az oszmánok elleni védelem szervezését, illetve a kondomínium térségében az erdélyi jogfolytonosság fenntartását, elsősorban a Sebes-Körös völgyében. Emellett a kérdéskör kormányzattörténeti vetületét is érintette, bemutatva, hogy a vár szerepköréből adódóan a sebesvári katonák és a váradi törökök között folyamatosan fennálló konfliktusok során az erdélyi kormányzat milyen módon tudta saját érdekeit képviselni, egyrészt a szomszédos török tartományok vezetőivel szemben, másrészt a Portán.
Az előadásokat könyvbemutató követte, amely során két, az EME Kiadójánál frissen megjelent kötetet ismertettek. Az elhangzott előadásokat a Certamen XI. Előadások a Magyar Tudomány Napján az Erdélyi Múzeum-Egyesület I. Szakosztályában című évkönyvben a jövő év folyamán teszik közzé.
A tanácskozás programja itt elérhető.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület honlapján közölt beszámoló itt olvasható.
A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvénysorozat keretén belül az Aranybulla történetéről ünnepi plenáris előadást tartott Zsoldos Attila, intézetünk kutatóprofesszora, akit Gr. Mikó Imre-emléklappal tüntették ki, amelynek átadásáról itt írtunk.
Fotó: eme.ro
