+36 1 224 6755   

mtakk logo

BTK Történettudományi Intézet

Online kiadványok

Sudár Balázs: Dzsámik és mecsetek a hódolt Magyarországon

Részlet a szerzői Előszóból: „Kötetem gerincét az adattár képezi, ahol igyekeztem összeszedni mindazt, amit egy-egy imahelyről tudni lehet. A források közlését rövid elemzés zárja, ahol megpróbáltam összefoglalni a tanulságokat. Az imahelyek településenként, illetve településrészenként, ábécérendben sorakoznak. Az egyes településekre vonatkozó adatokat szintén igyekeztem összegezni, s amennyiben lehetett, rövid képet adni a település vallási intézményeinek fejlődéséről. Az adattár tanulságait a kötet elejére helyezett tanulmányban foglaltam össze. Ebben bemutattam a forrástípusokat, felvázoltam az imahelyek különféle funkcióit, illetve azokat a nézőpontokat, ahonnan közelíthetünk hozzájuk. Az általánosságokhoz tartozik az imahelyek szolgálattevőinek rövid bemutatása is. Ezek után értem el a hódoltsági valósághoz, hajdanvolt alapkérdéseimhez, az imahelyek számához, az alapítók személyéből levonható tanulságokhoz, a településtörténeti eredményekhez. Úgy vélem, talán ez a leglényegesebb rész: itt ragadjuk meg leginkább a „török világot”. A sort az épületek fizikai jellemzése zárja...”

Sudár Balázs–Szentpéteri József–Petkes Zsolt–Lezsák Gabriella–Zsidai Zsuzsanna (szerk.): Magyar őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés

Részlet Vásáry István akadémikus bevezető előadásából: „Mi a célja most ennek az őstörténeti seregszemlének, melyen a magyar tudományosság színe-java megjelenik, minden tudományág képviseletében? Így a régészet, embertan, genetika, az írott forrásokon alapuló történelem, a nyelvtörténet, a néprajz, a művelődés- és tudománytörténet egyaránt jelen lesz. A kérdésre a válasz röviden: a számadás; annak felvázolása, hogy meddig jutottunk, hol tartunk, és milyen feladataink vannak a jövőre nézve. Egy ilyen számvetést minden nemzedéknek el kell végeznie (tehát 20-30 évenként), hogy minden nemzedék megfrissült ismeretekkel és szemlélettel vehesse újból birtokba az emberi tudás épületének rá eső részét. Nos, ismét eltelt bizonyos idő, és sokan szükségét láttuk egy új számadás elkészítésének. Reményeink szerint az előadások felvázolják egy-egy téma kutatásának jelenlegi állását, világosan utalva az eddig elért biztos eredményekre, és a kutatás irányait is kijelölik.”

Szakály Ferenc–Szűcs Jenő: Budai bortizedjegyzékek a 16. század első harmadából

Részlet az Előszóból: „Szűcs és Szakály már jó ideje kollégák voltak az MTA Történettudományi Intézetében, amikor véletlenül kiderült, hogy mindkettejük íróasztalában ott fekszik ugyanannak a forrásnak a kiadásra kész átirata. Mivel mindketten másfajta feladattal voltak elfoglalva, csak az 1980-as évek második felében szánták rá magukat arra, hogy az összevetés munkáját elvégezzék. Úgy tervezték, hogy a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának kiadványaként indult Új Történelmi Tár (Fontes minores ad historiam Hungariae spectantes) egyik köteteként adják ki munkájukat. E sorozat 1989-ben megjelent második kötetének hátsó borítóján már az előkészületben levõ kötetek közt említették a budai bortizedjegyzékek kiadását. Bár a munka az állandó egyeztetési nehézségek miatt vontatottan haladt, de már a befejezéshez közeledett, amikor Szűcs Jenő meghalt. Talán érthető, hogy Szakálynak nem sok kedve volt a minden sorával az elhunyt emlékét sugárzó lapok forgatásához, így a befejezés ismét a távoli jövőbe tolódott.” Az 1515., 1510. és 1531. évi bortizedjegyzékek kiadására végül Tringli István és Nógrádi Árpád munkájának köszönhetően 2005-ben került sor.

Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája

Részlet a szerző Előszavából: „Idősebb Andrássy Gyula grófnak, a dualizmus egyik megalkotójának, a kiegyezés utáni Magyarország első miniszterelnökének, a »nagy« Andrássynak bel- és külpolitikai tevékenységét halála óta folyamatosan figyelemre méltatta mind a történettudomány, mind a szélesebb történeti közgondolkodás. … Fiával, az ifjabb Andrássy Gyulával más a helyzet. A már életében néha némi lenézéssel a »kis« Andrássyként emlegetett politikusról mind ez idáig nem készült tudományos igényű életrajz, és a történelem iránt érdeklődők is rendszerint csak keveset tudnak róla, legfeljebb annyit, hogy Tisza István ellenfele, Károlyi Mihály apósa és az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere volt. … Azonban a történelmileg sikertelen, döntéshozói pozícióban keveset működő politikai egyéniségek tevékenysége éppúgy része nemzeti történelmünk egészének, mint sikeresebb társaiké, s komoly tanulságokkal szolgálhat. … Ezért kíséreli meg a jelen munka – amennyire azt a szerző képességei és a rendelkezésünkre álló források sokszor szűkös volta lehetővé tették – kitölteni ezt a hiányt történetírásunkban, felvázolni az ifjabb Andrássy pályájának egészét.”

Tóth Ferenc–Zágorhid Czigány Balász (szerk.): Via Sancti Martini. Szent Márton útjai térben és időben

Szent Márton kora egyik legnagyobb utazója volt. Első nem mártír szentként a hosszú élet mellett megadatott neki, hogy kontinensünk jelentős részét bejárhatta. Utazásainak sora nem ért véget halálával, hiszen holtteste kalandos úton került Tours-ba, majd ereklyéi is nagy utat tettek meg: hol a viking támadók elől menekítették, hol a szent tisztelete jeléül juttatták el azokat távoli tájakra – 1913-ban éppen Szombathelyre. Szent Márton népszerűségét a középkorban jól jelezte a Tours-ba irányuló zarándokok tömege. Ehhez fogható sokaság csak a római és a jeruzsálemi zarándoklatokon vett részt. Szent Márton Szombathely szülötte. Mind a mai napig olvasható a neki szentelt templomban a felirat: Hic natus est sanctus Martinus, vagyis Itt született Szent Márton. Márton hosszú évszázadokra Európa-szerte ismertté tette Szombathelyt, így könnyű dolga volt a középkori zarándoknak, ha el akart jutni Szent Márton szülőhelyére. Viszonylag egyszerűen tájékozódhatott, hiszen mindenki által jól ismert helyre tartott, amelyet Patria sancti vagy divi Martini (azaz Szent Márton hazája) megnevezéssel még a korabeli térképek is feltüntettek. Kötetünk a mártoni, az európai népeket összekötő – valódi és képletes – utak, kultuszhelyek és azok változásainak bemutatásával az európaiságot megalapozó több évszázados hagyományok továbbélését állítja középpontba.

Tóth István György: Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania (1572–1717) I.

2002 és 2005 között, utolsó munkájaként, Tóth István György 1142 missziós levelet publikált négy kötetben, 3061 oldalon az 1572 és 1717 közötti esztendőkből. Ez a kiadványa minden kétséget kizáróan élete fő művének tekinthető, amelynek szakmai súlyát, hatását, utóéletét egyelőre csak sejteni lehet. Annyi azonban már most is bízvást megállapítható: ezek a kötetek a kora újkori magyar és balkáni történelem egyik legfontosabb dokumentumgyűjteményei lesznek a mai és későbbi korok szakemberei számára. A Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és a hódolt Magyarország területén működő misszionáriusok levelei nemcsak mennyiségileg gyarapították a rendelkezésünkre álló forrásbázist, hanem egy új, eddig csak nyomaiban ismert aspektusból világítják meg a vizsgált másfél évszázad történetét. A három országrészben működő misszionáriusok tudósításai nemcsak a korabeli Magyarországra vonatkozó ismereteinket bővítik számos új adattal és szemponttal, hanem a missziós egyházszervezet működésének, a Szentszék magyarországi egyházpolitikájának feltárásához is nélkülözhetetlen, eleddig teljességgel ismeretlen forrásbázist jelentenek. Az első kötet egy bevezető tanulmányt és az első 242 forrást tartalmazza.

Tóth István György: Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania, II. (1572–1717)

2002 és 2005 között, utolsó munkájaként Tóth István György 1142 missziós levelet publikált négy kötetben, 3061 oldalon az 1572 és 1717 közötti esztendőkből. Ez a kiadványa minden kétséget kizáróan élete fő művének tekinthető, amelynek szakmai súlyát, hatását, utóéletét egyelőre csak sejthetjük. Annyit azonban már most is bízvást megállapíthatunk: ezek a kötetek a kora újkori magyar és balkáni történelem egyik legfontosabb dokumentumgyűjteményei lesznek a mai és későbbi korok szakemberei számára. A Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és a hódolt Magyarország területén működő misszionáriusok levelei nemcsak mennyiségileg gyarapították a rendelkezésünkre álló forrásbázist, hanem egy új, eddig csak nyomaiban ismert aspektusból világítják meg a vizsgált másfél évszázad történetét. A három országrészben működő misszionáriusok tudósításai nemcsak a korabeli Magyarországra vonatkozó ismereteinket bővítik számos új adattal és szemponttal, hanem a missziós egyházszervezet működésének, a Szentszék magyarországi egyházpolitikájának feltárásához is nélkülözhetetlen, eleddig teljességgel ismeretlen forrásbázist jelentenek. A második kötet a 243–588. számú forrásokat tartalmazza.

Tóth István György: Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania, III. (1572–1717)

2002 és 2005 között, utolsó munkájaként Tóth István György 1142 missziós levelet publikált négy kötetben, 3061 oldalon az 1572 és 1717 közötti esztendőkből. Ez a kiadványa minden kétséget kizáróan élete fő művének tekinthető, amelynek szakmai súlyát, hatását, utóéletét egyelőre csak sejthetjük. Annyit azonban már most is bízvást megállapíthatunk: ezek a kötetek a kora újkori magyar és balkáni történelem egyik legfontosabb dokumentumgyűjteményei lesznek a mai és későbbi korok szakemberei számára. A Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és a hódolt Magyarország területén működő misszionáriusok levelei nemcsak mennyiségileg gyarapították a rendelkezésünkre álló forrásbázist, hanem egy új, eddig csak nyomaiban ismert aspektusból világítják meg a vizsgált másfél évszázad történetét. A három országrészben működő misszionáriusok tudósításai nemcsak a korabeli Magyarországra vonatkozó ismereteinket bővítik számos új adattal és szemponttal, hanem a missziós egyházszervezet működésének, a Szentszék magyarországi egyházpolitikájának feltárásához is nélkülözhetetlen, eleddig teljességgel ismeretlen forrásbázist jelentenek. A harmadik kötet az 589–886. számú forrásokat tartalmazza.

Tóth István György: Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania, IV. (1572–1717)

2002 és 2005 között, utolsó munkájaként Tóth István György 1142 missziós levelet publikált négy kötetben, 3061 oldalon az 1572 és 1717 közötti esztendőkből. Ez a kiadványa minden kétséget kizáróan élete fő művének tekinthető, amelynek szakmai súlyát, hatását, utóéletét egyelőre csak sejthetjük. Annyit azonban már most is bízvást megállapíthatunk: ezek a kötetek a kora újkori magyar és balkáni történelem egyik legfontosabb dokumentumgyűjteményei lesznek a mai és későbbi korok szakemberei számára. A Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és a hódolt Magyarország területén működő misszionáriusok levelei nemcsak mennyiségileg gyarapították a rendelkezésünkre álló forrásbázist, hanem egy új, eddig csak nyomaiban ismert aspektusból világítják meg a vizsgált másfél évszázad történetét. A három országrészben működő misszionáriusok tudósításai nemcsak a korabeli Magyarországra vonatkozó ismereteinket bővítik számos új adattal és szemponttal, hanem a missziós egyházszervezet működésének, a Szentszék magyarországi egyházpolitikájának feltárásához is nélkülözhetetlen, eleddig teljességgel ismeretlen forrásbázist jelentenek. A negyedik kötet a 887–1142. számú forrásokat tartalmazza.

Tóth István György: Litterae missionarium de Hungaria et Transilvania, V. (1572–1717)

2002 és 2005 között, utolsó munkájaként Tóth István György 1142 missziós levelet publikált négy kötetben, 3061 oldalon az 1572 és 1717 közötti esztendőkből. Ez a kiadványa minden kétséget kizáróan élete fő művének tekinthető, amelynek szakmai súlyát, hatását, utóéletét egyelőre csak sejthetjük. „TIGy”-nek megadatott, hogy váratlan korai halála ellenére az évtizedeken át folytatott anyaggyűjtését be tudta fejezni és közkinccsé tudta tenni. Az ötödik kötet munkálatait azonban már csak megkezdhette: elkészítette a kiadványban szereplő misszionáriusok életrajzi adattárát magyar és angol nyelven, viszont a kötet használhatósága szempontjából nélkülözhetetlen mutatók összeállítására már nem maradt ideje. Ezt a munkát az MTA Történettudományi Intézet kezdettől fogva felvállalta és a sajátjának érezte. A mutatók elkészítéséhez az intézet kiadványcsoportja rögtön a kötetek megjelenése után hozzálátott; a nyers változat szerkesztését, az életrajzok, a bibliográfia és a mutatók ellenőrzését és szerkesztését a kora újkori osztály munkatársai vállalták magukra. A munkát Fodor Pál és Molnár Antal szakmai irányításával Glück László és Nagy Kornél végezték el.

Szolgáltatások

Kapcsolat

Cím

1097 Budapest
Tóth Kálmán utca 4.

Telefon

+36 1 224 6755

E-mail